Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 22., szombat

Fordulat


Egy jó és egy rossz hír is kijutott nekünk tegnapra. Kezdjük a jóval. Egyrészt két év óta először – végre! – csökkentette az alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Ha ez a fordulat tartós, és az MNB ebben az irányban halad tovább, olcsóbban lehet majd itthon hitelhez jutni.

 
Mivel még mindig nálunk a legmagasabb a kamatszint a régióban, ezért csak reménykedhetünk, hogy egy óvatos, de egyértelmű kamatvágási sorozat kezdődött el tegnap. A gazdaság kilábalása szempontjából fontos beruházásokhoz ugyanis hitel kell, a jelenlegi kamatokat ugyanakkor tisztességes üzemmódban képtelenség kitermelni. Ám nyilvánvalóan nem csak a jegybankon múlik, hogy meddig lehet kamatot vágni a jövőben. Mindenesetre Magyarország kockázati megítélése az adósságcsökkentés miatt javult, a forint árfolyama viszonylag stabilan alakul már hetek óta, és a nemzetközi pénzpiaci kedélyek is kissé lehiggadtak.
Ami pedig a hazai tényezőket illeti: a gazdaság megtorpanása, az exportpiacainkról érkező rendelések szűkössége, valamint a hiteleit törlesztő lakosság gyér fogyasztása szinte kikövetelte a kamat csökkentését. Sőt, óvatos optimizmussal előretekintve, a Nemzetközi Valutaalappal a jövő hónaptól kezdődő tárgyalások előrehaladása szintén a kamatvágási feltételeket javíthatja, így lépésről lépésre kikecmereghet a szinte uzsorahitelnek nevezhető drága pénz miatt ördögi körbe került gazdaság.
A másik hír szerint tegnap hivatalosan is elismerést nyert, hogy Simor András, az MNB elnöke a világ tíz legrosszabb jegybankára között található, belorusz kollégájával ketten vezetik hátulról az európai rangsort a Global Finance listáján.
Tehát nincs itt szó a jegybank elleni kormányzati támadásokról, a függetlensége megnyirbálásáról: szakmailag egy fabatkát sem ér Simor András tevékenysége. A Global Finance több szempont alapján értékelt: eszerint a magyar jegybankár alulmaradt az infláció elleni küzdelemben (az unióban nálunk a leggyorsabb a drágulás), a gazdaság élénkítésében nem tudott érdemben részt venni (nálunk a legdrágábbak a hitelek), végül levitézlett az árfolyam-stabilitás területén is.
Válság idején luxus egy országnak ilyen jegybankelnököt tartani. Ha jól tenné a dolgát, sokat segíthetne, de mivel rosszul teszi, óriási károkat okozhat.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.
(Szabó Anna - Magyar Nemzet, 2012. augusztus 29.)
 
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség
       Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...