Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 25., kedd

A választás joga

Lukács Csaba
Magyar Nemzet

2012. szeptember 12., szerda 00:01
Kicsit unalmas már ez a kotta: bármit tesz a kormány, vagy bármiről dönt a jogszerűen megválasztott parlament, azt azonnal a demokrácia halálának, viktatúrának, a jogállam leépítésének sivalkodják sokan országhatáron belül és kívül.

Most épp a tervezett választói regisztráció, más nevén a feliratkozás van a soron. Az, hogy úgymond szűkíteni akarják a választásra jogosultak körét, az egész a „modern világban már meghaladott” cenzus burkolt bevezetése, a szegények és a bizonytalanok kizárása, miegymás. Azt, hogy a világ számos országában – és most ne gondoljunk banánköztársaságokra – működik hasonló rendszer, azzal söprik le: igen, de némelyikben nincs naprakész népesség-nyilvántartás, ezért van szükség az előzetes jelentkezésre. Halkan jegyzem meg, hogy Magyarországon eddig is volt regisztráció: aki nem az állandó lakcíme szerinti helyen akart voksolni, annak a választás előtt eddig is be kellett jelentkeznie az új helyen.
A 2014-es választás sok szempontból egészen más lesz, mint a rendszerváltozást követő szabad választások bármelyike. Most nem a kisebb parlamentre vagy a listás rendszer változásaira gondolok, hanem arra, ami eddig nem volt jellemző: százezres tételben megjelennek az ország határain kívül élő választópolgárok. Jó részük külhoni magyar, aki a vissza- vagy megszerzett magyar állampolgárságának köszönhetően mehet voksolni. Másik, nem elhanyagolható részük pedig a gazdasági kényszerből külföldön dolgozó választópolgárokból kerül ki. Sajnos utóbbiak száma drasztikusan nő – Londonban vagy Amszterdamban már egyáltalán nem nehéz több ezer magyar fiatalt összetoborozni egy divatos hazai együttes vendégfellépésére. A külhoni magyarok nincsenek benne a magyar népesség-nyilvántartó rendszerben, és nem jobb a helyzet a külföldön élő-dolgozó magyarok esetében sem: ők benne vannak ugyan, de rosszul, hiszen nem kötelesek bejelenteni távozásukat. A tervek szerint 2013. szeptember 1-jétõl egészen a 2014-es országgyűlési választást megelőző második hétig lehet majd feliratkozni, ráadásul az állampolgárokat augusztusban és valamikor az év végén is levélben figyelmeztetik majd. A regisztráció rendet tehet az egyre nagyobb káoszban – igen, némi kellemetlenséggel jár, de cserébe várhatóan nem zargatnak a kopogtatócéduláért. Ez, úgy tűnik, megbocsáthatatlan és demokráciaellenes abban az országban, ahol a politikai paletta egyik oldala csak az állampolgári jogokat tanította meg híveinek, a kötelességeikről már bölcsen hallgatott. Az előzetes regisztráció azoknak a pártoknak kedvez, amelyeknek széles és nagy létszámú a biztos választói körük – fogalmazta meg valaki az ellenzők táborából. Itt az eredendő bűn: ha egy párt tudatos építkezéssel, sok munkával kiépít egy nehezebben manipulálható bázist, az veszélyes. Ezek szerint sokkal jobb és demokratikusabb egy jól időzített blöffel a bizonytalan szavazatokat besöpörve választást nyerni.
Mi akadályozza meg az MSZP-t, az LMP-t vagy mást abban, hogy elkötelezett szavazótábort építsen ki magának? Miért gondolják azt, hogy a protest szavazatok elvesznek a feliratkozással: aki nem szereti a kormányt, az csak a választások előtt két héttel nem fogja szeretni, amikor már nem tud jelentkezni?
Az új rendszerben nem lehet utolsó pillanatban szavazók százait mozgósítani, mozgóurnával trükközni, virtuálisan szavaztatni – megeshet, hogy az ellenzők ebben látják a demokráciára leselkedő nagy veszélyt.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...