Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. május 7., hétfő

"Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy mit is jelent a demokrácia" + képek és videó


Egy nemzet igazi egysége épp oly összetett, mint a zenében az összhang, ami mindig sokféle hangban, szólamban ölt testet – fogalmazott Áder János köztársasági elnöki beiktatási beszédében, hozzátéve: azonban ahhoz, hogy ebben az összhangban mindig szívesen ismerjünk önmagunkra, arra kell vigyáznunk, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy mit is jelent a demokrácia. Tekintse meg képeinket.
 Amikor az ember elfogadja a felkérést, hogy Magyarország köztársasági elnökének jelöljék, mielőtt igent mondana, önmagával és honfitársaival szemben is kötelessége alapos önvizsgálatot tartani – fogalmazott Áder János államfővé választása után, beiktatási beszédében. „Akik ismernek, pontosan tudják rólam, hogy sohasem ijedtem meg a feladattól, a felelősségvállalástól” – hangsúlyozta. Rámutatott: nem könnyű önmagunkat egy olyan feladat súlyával összemérni, mint amit a köztársasági elnöki megbízatás jelent. „Ha valakik, az előttem járók mind ismerik ezt az érzést” – fűzte hozzá. 
 
 <script type="text/javascript" src="http://www.fidesz.hu/videoembed/fihuembed.php?Meret=1&Media=13098&Width=300&Height=225"></script>
Áder János eskütétele és ünnepi beszéde.

Magyarország ötödik köztársasági elnökeként Áder János először köszönetét fejezte ki támogatóinak és bírálóinak egyaránt. Mint mondta: a támogatás mindig sok erőt ad az embernek, a kritika pedig arra jó, hogy józanságra, mértéktartásra intsen. „Számomra ez így együtt fejezi ki mindazt, amit a demokrácia és a nemzet egysége jelent” – húzta alá. Egy nemzet igazi egysége épp oly összetett, mint a zenében az összhang, ami mindig sokféle hangban, szólamban ölt testet – fogalmazott, hozzátéve: de ahhoz, hogy ebben az összhangban mindig szívesen ismerjünk önmagunkra, arra kell vigyáznunk, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy mit is jelent a demokrácia. A köztársasági elnök kiemelte: a demokrácia igazságai mindig vitákban születnek meg, melyekből sohasem hiányozhat egymás, magyarságunk, európaiságunk, nemzeti közösségeink és alkotmányos jogintézményeink tisztelete.

Fontos tudnunk, hogy a sokféleséget mindig csak egy apró különbség választja el a széthúzástól – jelentette ki Áder János. Rámutatott: a különbség a tiszteletben vagy annak hiányában van. Meggyőződése szerint e leheletnyi különbség világokat választ el egymástól.

Mi, magyarok elsősorban azzal bizonyíthatjuk életrevalóságunkat, ha mindig képesek leszünk - ha lehet szép szóval, ha kell, kemény érveléssel -, megbeszélni közös dolgainkat – fogalmazott. Szavai szerint ma nincs olyan ember, család, közösség, mely ne érezhetné úgy, hogy az elmúlt években sok méltánytalanság érte. Ezzel összefüggésben Áder János hangsúlyozta: ne arról szóljon az életünk, hogy miképp toroljuk meg a másikon sérelmünket, hanem arról, hogyan tegyük helyre kudarcainkat és tévedéseinket. Hozzátette: hiszi, hogy Magyarország népe sikerre született, de ahhoz, hogy valóban siker koronázza törekvéseinket, néhány dolgot még el kell rendeznünk magunk között, amit elmulasztottunk.

Helyre kell tenni tévedéseinket, tanulnunk kell kudarcainkból

"A múltat be kell vallani"– idézte József Attila szavait Áder János, hozzátéve: végre nekünk is helyre kell tenni tévedéseinket, tanulnunk kell kudarcainkból. Mit is kíván ez a feladat? Nagy és emberfeletti erőfeszítéseket? – tette fel a kérdést a köztársasági elnök, megjegyezve: semmiképpen. Egyszer az életben álljunk meg egy percre, és kérdezzük meg önmagunktól: vajon hova juthatunk egymás teljesítményének állandó semmibevételével, az igazság relativizálásával, egymás lekicsinylésével, vagy a kettős mérce állandó alkalmazásával? Csakis rajtunk áll, milyen sorsot választunk magunknak. Érdemes belátnunk, amit önmagunkról gondolunk, olyan lesz országunk. Mert egy országunk van, egy nemzetet alkotunk, egyetlen államalkotó közösség tagjai vagyunk – fogalmazott.

Áder János aláhúzta: lehet más az értékrendünk, lehet eltérő a meggyőződésünk, lehet különböző a hitünk, de a mi hazánk Magyarország. A köztársasági elnök Deák Ferenc szavait idézte: "Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni". Magyarország köztársasági elnökeként én is ezt javaslom mindenkinek, akinek fontos közös boldogulásunk – fűzte hozzá.
Meg kell követelni a vezetőktől, hogy a magyar érdekeket képviseljék

A rendszerváltás után született generációk számára Áder János felidézte a demokratikus Magyarország köztársasági elnökeinek szavait és küldetéseit. Göncz Árpád parlamenti megválasztását követően azt hangsúlyozta, hogy nem fél a vitáktól, és nem fogja véka alá rejteni véleményét, mert bízik az igazság erejében, és abban, hogy a magyar nép végül felismeri igazát, érdekeit. Huszonkét év után ma már világosan látszik, hogy Göncz Árpádnak igaza volt, a magyar nép csakugyan felismerte azt, hogy meg kell követelnie vezetőitől, hogy a magyar érdekeket képviseljék – hangsúlyozta Áder János. A néhai Mádl Ferenc első beszédében a belső béke fontosságát hangsúlyozta, és a nemzet egységének szolgálatát állította középpontba. Az ő türelmére és bölcsességére ma is nagy szükségünk volna – tette hozzá.
Sólyom László beszédében azt emelte ki, hogy az elnök úgy fejezi ki a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja, a sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált, Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapokon szeretik magukat látni. Sólyom László sok honfitársunk szándékát fogalmazta meg ezzel – jegyezte meg. A következő elnök a húszéves demokráciában eddig példanélküli helyzetben találta magát. A nép szuverén hatalmát egyetlen pártszövetségre ruházta át, ami óriási lehetőség, és ugyanakkor óriási felelősség is – figyelmeztetett mindannyiunkat Schmitt Pál megválasztásakor. Mindez azt is jelenti, hogy bár a népakarat mindig rész szerint osztja ki a kormány és ellenzéki pártok súlyát, ám e súlytól függetlenül minden parlamenti pártot egyetemlegesen terhel az ország sorsáért, jóhíréért, hiteléért viselt felelősség – fogalmazott Áder János. Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az alaptörvényben rám rótt felelősséget, miként abban is biztos vagyok: mindannyian azt várják tőlem, hogy a rám ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesítsem. És érvényesíteni is fogom – szögezte le Áder János.
Új korszakhatárt jelez az új alkotmány

Áder János úgy folytatta, Magyarországnak 1990-ben sikerült visszatérnie az európai polgári demokráciák családjába. Mint mondta, e célhoz rögös út vezetett, de „ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy új alapokra helyezzük jövőnket.” Hozzátette: a XXI. század kérdéseire nekünk kell megtalálnunk a választ; de hála huszonkét évvel ezelőtt kivívott szabadságunknak, „jó alapokkal rendelkezünk ehhez”, mert megvan a lehetőségünk érdekeink megfogalmazására és képviseletére, a szabad életre és véleménynyilvánításra.

Magyarország köztársasági elnöke aláhúzta, ma már azt is elmondhatjuk, van egy új, a XXI. századi szabadságban és demokráciában született alaptörvényünk, amely közös értékeink szilárd és legitim alapját jelenti. Olyan alaptörvényünk van, amely az egyetemes emberi értékekre és nemzeti hagyományinkra épül, s amely kimondja, Magyarország független demokratikus jogállam, amelynek államformája köztársaság – mondta Áder, hozzátéve, új alkotmányunk Európa legfiatalabb alaptörvényeként új korszakhatárt is jelez a magyar állam ezeréves alkotmányos fejlődésében.

Meggyőződésem, hogy új alaptörvényünk minden tekintetben megfelelő irányt és kereteket jelöl ki számunkra ahhoz, hogy politikai nemzetként mindig helyes megoldásokat találjunk a jelen kor kérdéseire és kihívásaira – hangsúlyozta az előző gondolat kapcsán Áder János.

„A magyar érdekek, értékek szószólója leszek”

Önöknek, honfitársaimnak ígérem, hogy köztársasági elnökként mindig mindenütt, itthon és a nagyvilágban az Önök érdekeit és értékeit képviselem, azaz a magyar érdekek, a magyar gazdasági, tudományos és kulturális értékek szószólója leszek – jelentette ki az államfő.
Fotó: MTI - Illyés Tibor
Elmondta, akkor lenne elégedett, ha ötéves mandátuma végén elmondhatná, sikerült egyezségre jutni, néhány aprónak tűnő, de alapvetően fontos kérdésben, például a teljesítmény megbecsülését illetően. Vegyünk végre egy nagy levegőt, és fújjuk ki magunkból múltunk minden belénk ivódott átkát és rossz szokását; tegyük életünk központi kérdésévé a teljesítményt, a cselekvést, a tenni tudó és tenni akaró sikeres emberek megbecsülését – emelte ki Áder, aki úgy fogalmazott, Magyarországon rengeteg nagyszerű teljesítmény születik, ami azt bizonyítja, hogy mi, magyarok nemcsak dolgos, hanem elismerten tehetséges népe vagyunk a világnak. Kitért rá, itt most nemcsak a világraszóló magyarokra gondol, hanem azokra is, akik munkahelyeiken, a földeken, az iskolákban, a kórházakban, a vendéglátásban, a szolgáltatóiparban, vagy a hivatalokban teszik becsülettel a dolgukat.

Miért nem ezt, a mindennapok teljesítményét tesszük közös életünk legfontosabb céljává és értékmérőjévé, hogy aztán együtt örülhessünk egyéni, családi és közös sikereinknek? – tette fel a kérdést a köztársasági elnök, aki mindenkit arra kért, fontoljuk meg együtt, min kellene változtatnunk, és mit kellene tennünk azért, hogy életünk, közéletünk a teljesítmény megbecsüléséről szóljon.

Elvárjuk a tiszteletet

Áder János ezt követően beszédében egyenként szólt az édesanyákhoz, a családjuk boldogulásáért küzdő szülőkhöz, a „tisztességben megőszültekhez”, a fiatal, feltörekvő nemzedékek tagjaihoz, a piaci versenyben becsülettel helytálló magyar vállalkozókhoz, a fogyatékkal élő emberekhez, a megtévedtekhez, a megalázottakhoz és megszomorítottakhoz, a hívőkhöz és a nem hívőkhöz, a nemzeti kisebbséghez, '56 velünk élő hőseihez, valamint a határainkon túl élő magyarsághoz.

A velünk szomszédos országok népeihez, az európai uniós és NATO-beli szövetségeseinkhez szólva úgy fogalmazott, azt üzeni, barátsággal és tisztelettel vagyunk irántuk, ami azt is jelenti, hogy ugyanezt a tiszteletet és barátságot a magunk irányában is elvárjuk tőlük.

A köztársasági elnök beszédét Kölcsey Ferenc szavaival zárta: „A haza minden előtt.”
(fidesz.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A család és a női életpályák

  Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...