Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. május 3., csütörtök

Kormánypárti sikerek a választásokon

A legtöbb nyugat-európai országban egymás után buknak bele a válság kezelésébe a kormányok. Az európai politika egyik fenegyereke, Berlusconi lemondásra kényszerült, a görögök, a spanyolok és a románok után a hollandoknál következett be demokratikus népakaratból vezetőváltás. Most éppen a franciáknál készül az ellenzék átvenni a hatalmat, sőt maga Merkel kancellár asszony is egyre bizonytalanabb kormányzati helyzetbe került.


Magyarországon a 2010-es parlamenti választások után sokan hüledeztek, hogy túlságosan nagy hegy épült a Fidesz-KDNP-s hívek szavazataiból, s az erózió már az önkormányzati választásokon látszódni fog. Ez a hegy egy válságban gyorsabban összeomlik, mint normál korszakokban, s így lesz ez szép hazánkban is. A választások óta már két év eltelt, mégis azt látjuk, hogy nemhogy a hegyomlás nem következett be, de talán a hegy még magasodott is. Mint egy erődítmény, a korábbiaknál is magabiztosabban feszül a vele szemben lévő erőknek. Elmaradt a hegyomlás, de még a kisebb löszfalak sem dőltek le. Az időközi választásokon a városokban a kormányzati erők taroltak, az időlegesen összetákolt MSZP-LMP-DK-s balliberális választási szövetség képtelen volt komolyabb alternatívát állítani a kormánykoalícióval szemben. Mondhatnánk nemes egyszerűséggel, hogy azokban a városokban, ahol választásokat írtak ki, mindenhol tarolt a Fidesz-KDNP., Budapesttől Miskolcig. A kisebb településeken, falvak önkormányzataiban is az emberek inkább szavaztak bizalmat a függetleneknek, mint a pártszínekben indult, levitézlett szocialistáknak és alteregóiknak.

Mentegetőzhetnek az ellenzéki politikusok azzal, hogy nem volt igazi tét, messze van még a valódi megmérettetés, meg hogy csak nagyon kevesen mentek el szavazni, sőt több helyen a Fideszesek is kevesebbet kaptak, mint korábban. Sőt sokak szerint azzal, hogy kevesen mentek el szavazni, az egész választási processzus legitimitása, társadalmi elfogadottsága is megkérdőjeleződik. Természetesen szavakban relativizálható a jobbközép erők évek óta tartó győzelmi sorozata, de az ellenzék számára is önámítás lenne, ha nem venné észre, hogy ma hol tart. A tény ugyanis tény marad, hogy az elmúlt húsz év történéseitől eltérően más trendek érvényesülnek. Nem kezdett el látványosan olvadni a kormánypártok szavazóbázisa, vagy azt is mondhatnánk, hogy nem kezdett el láthatóan növekedni az ellenzek támogatottsága. Ez pedig nagyon is beszédes tény, amely mindenképpen magyarázatra vár.

A teljes elemzést a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
(Simon János - Magyar Nemzet, 2012. április 26.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

   Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...