Lényeges előzmény, hogy 2010-ben Magyarországon a szuverén nép elvégezte annak a balliberális szellemi, erkölcsi, politikai, gazdaságirányítási felfogásnak az uralkodó pozícióból való kiiktatását, amely a tényleges politikai hatalom gyakorlásán kívül a gazdaság, a közrend, a szociális viszonyok és az oktatás-nevelés területét, valamint a közvéleményt formáló médiát is totális befolyása alá hajtotta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a választásra jogosultak, hogy nem lehet meghatározó helye ennek az irányzatnak - beleértve az általa képviselt értékrendet - sem a közhatalmi struktúrában, sem a magyar közéletben, sem a társadalom szervezésében.
Ez a helyzet azonban az uniós érdekeknek, úgy tűnik, elfogadhatatlan. Egész pontosan - ahogyan azt Swoboda nyilvánvalóvá tette - az a szellemiség nem fér össze az európai uniós érdekekkel, amelynek érvényesítését a magyar kormányzat a választók megbízása alapján végrehajtja. Ez a szellemiség pedig nem titkoltan a keresztény értékeken nyugvó felfogás, noha kétségtelen, hogy az ezek melletti választói állásfoglalás nem kizárólag vallási meggyőződésen alapult, nem vallási értékek vagy dogmák iránti elkötelezettséget fejezett ki, hanem önmagában azokkal az értékekkel való azonosulást, amelyek adott esetben a keresztény társadalomfelfogásban jutnak legteljesebben kifejezésre. „Tételesen ugyan nem szerepel a kormányprogramban a kereszténység szó, de ez még nem jelenti azt, hogy a program egészét ne hatná át a keresztény értékrend, szellemiség ...” - mondta ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa (KDNP).
Hogyan lehetséges az, hogy ez az értékrend látszólag kibékíthetetlen ellentétbe került az Európai Unió elveivel? Holott az uniós alapszerződések rendelkezései szinte visszhangozzák a katolikus egyház társadalomtanításának főbb elemeit. Az európai integráció fejlődése során nem új jelenség az, hogy az alapvető dokumentumokban deklarált alapelvek és a tényleges működés során képviselt érdekek nincsenek összhangban. Ahogyan arra Király Miklós professzor már 2006-ban felhívta a figyelmet: a gyakorlatban minduntalan bebizonyosodik, hogy az integráció célja végső soron nem az uniós alapokmányokban rögzített értékeknek a megvalósítása, hanem a gazdasági hatékonyság biztosítása, „tulajdonképpen egy, olajozottan működő, kontinensléptékű fogyasztói társadalom megvalósítása a cél” (Király Miklós: Európa keresztény gyökerei és az alkotmányos szerződés).
Vagyis az Európai Unió intézményeinek működése és a kodifikált alapelvei elváltak egymástól, folyamatos összeütközésben vannak. A magyar parlament és kormány intézkedéseiben kifogásolt szellemiség nem az európai integráció értékeit, hanem az uniós intézmények gyakorlati működése során képviselt érdekeket sérti. Minthogy „az európai integráció motorja a folyamatosan növekvő piacgazdaság” (K. M.), így az unió és azok szervei óhatatlanul a nemzetközi pénzügyi, üzleti érdekek szatelitintézményeivé váltak. Ehhez igazodik szellemiségük, értékrendjük, ezt képviselik tevékenységük, megszólalásaik során.
A teljes publisisztikát a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
2012. április 23., hétfő
Swoboda ideológiai háborúja
Hannes Swoboda az európai szocialisták képviselőcsoportjának vezetőjeként kijelentette az Európai Parlament „Magyarországon történt közelmúltbeli fejleményekkel” foglalkozó plenáris ülésén: „Nem egyes törvényeket, hanem a szellemiséget bíráljuk.” Olyan kulcsmondat volt ez, amely egyértelművé tette, hogy a jogi és gazdaságpolitikai vitába csomagolt kifogások valódi célpontja nem más, mint az az értékrend, amely alapján a demokratikus országgyűlési választásokon megbízott magyar törvényhozó és végrehajtó hatalom az intézkedéseit meghozta.
(Ádám Attila - Magyar Nemzet, 2012. március 27.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése