Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. április 6., péntek

Megmentett gondolatok: Nagyon aktuális-Az elmúlt nyolc esztendő mérlege

Kedves Olvasóink!

Szeretettel köszöntöm Önöket!


A levegő tele van kérdésekkel és problémákkal,melyekre mindenki feleletet vár.
Próbálom töretlen ívben elmondani a valóban történelmi esemény historikumát,melyben vitathatatlan, Gyurcsány Ferenc és csatlósainak szerepe.
- A tragikus célt tévesztett kormányzás következtében az egész rendszer halódott, a dolgokat senki nem vette komolyan. Mindent megígértek, de semmit nem tartottak be.
- Azoknak a jelenségeknek az egymásra vonatkoztatására gondolok, amelyeket a szociológiában deviáns jelenségként tartanak számon. Ezeket a tüneteket egy elvetélt kormányzás mellékhatásaként jellemezném s a betegség tünetei a válság elmélyülését tanusítják.

Emészthetetlen, értéktelen, szklerotikus képződmény, elmeszesedett góc ez.
- Jövőtlenné tette politikánkat s túlságosan megtanulta a hatalom élvezetét ahhoz, hogy az önuralomra példát szolgáltasson. Tudott sarkantyúzni, de nem tudta merre nyargal.
Az önelégültség állapotában nem fejlődhettek ki azok a képességek, amelyek a társadalom termékeny irányításához szükségesek.
A súlyosabb válság jele az volt, hogy az elit elkezdte hamisan értékelni az átlagos, egyszerű, "köz"-népben rejlő értékeket.
A társadalom igazi értékeit kisszerű viszonyok közé szorította, ez azt jelenti,hogy elvesztette bátorságát s inkább oda költött értékeket ahol nem voltak, de a maga értékében hinni már nem tudott. Ez pedig nemcsak idegen a magyar politikai közgondolkodás számára, de a demokrácia számára komolyan veszedelmes.
- A demokráciára való üres hivatkozás helyett igazabb dolog felismerni,hogy a politikai morálnak a lejtője felé botorkáltak.
- Amelyik szellemi életben kicsinyek az ablakok, ott egy otromba, nagy hazugságot még évtizedek múlva sem lehet kiszellőztetni. Gyakorlatilag a szabad vállalkozás, a jogállam és a demokrácia intézményei -pénzemberek és korrupt politikusok bábjátékává váltak.
Ezzel egy olyan folyamat indult meg, melynek során a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek; következésképpen nőtt a társadalmi feszültség. A fizikai és értelmi munkanélküliség, a kis egzisztenciák megrázkódtatásai napfényre hozták az egész rendszer belső ellentmondásait és a vezető réteg alkalmatlanságát az ország bajainak orvoslására.
A kormány változásokat ígért,de azok nem következtek be. Reformokat hirdetett, de meghiúsultak. Romlott a közélet légköre, szaporodtak a beszédekben és cikkekben az antiszemita, rasszista és a magyar érzéseket, törekvéseket sértő hangok, süllyedt a politikai eszmecserék és viták színvonala.
- Gyurcsány nagy vétke, hogy az ígért reformok elodázásával utat nyitott a szélsőjobboldali áramlatoknak és a maga tekintélyuralmi mesterkedéseivel hozzászoktatta a lakosságot diktatórikus fogások elviseléséhez. Amit ígért, azt nem tartotta be és a jó szándékú reformereket cserben hagyta. Becsvágyó, de erőtlen politikus volt, aki megrettent ,amikor a nehézségeket meglátta. A kudarc beismerése helyett a miniszterelnökség megtartása érdekében elárulta híveit és támogatóit.
- Politikai és gazdasági eseményei súlyos helyzetbe hozták az országot. A világgazdasági válság Magyarországon is éreztette hatását. Következményeként még jobban megrendült a gazdaság helyzete: hatalmas terhek nehezedtek a lakosságra és erősen romlottak a legszegényebb rétegek életviszonyai. Ilyesztően terjedt a munkanélküliség, nőtt az elégedetlenség.
MSZP Kormány!!!!!
Akivel Magyarország legújabbkori történetének végzetes korszaka kezdődött!
Kormányzati politikájának hátvédje a nagytőkés réteg volt. A pénzarisztokrácia kiváltságos helyzetet élvezett.
Az uralkodó réteg tetszésének megfelelő törvény és rend védelme és a látszatra demokratikus játékszabályok tiszteletben tartása a külpolitikában.
-De nem is az a lényeg, hogy milyen vélt vagy valós igazságok küzdenek, hanem az, hogy milyen mindennek az ábrázolata a nemzet, az ország tudatában; és az, hogy hogyan tudja értelmezni egy gondolkodó, egyik oldalról sem befolyásolt, vagy mindkét oldalról kellően kiábrándult tömeg.
- Az igazi felelősség azonban azzal függ össze, hogyan alakult a demokrácia itt!
A nagy remény, hogy volt egy történelmi pillanat, amikor azt hittük, hogy külső segítség nélkül, belül támadhat egy olyan erő, amely rendbe tudja tenni az ország ügyét. Összefoglalva: a különböző törekvésekből, a megosztottság ellenére társítani tudjuk a szociális és nemzeti ügyet; a belső erőből mi magunk teremtsünk meg egy olyan társadalmat amely a magyarságnak visszaszerzi az öntudatát, az önbizalmát.
Erre egy rövid ideig volt kilátás..... de hát a magyar befogadó alkat lévén szélesre tárja a kapuit...ehhez hozzájárult nagy sikerrel a zűrzavaros és hamis kategóriákkal dolgozó publicisztika, melynek keretein belül az európai politikai gondolkodás összes közkeletű fogalma belekerült az öndokumentációnak és az önigazolásnak a fegyvertárába.
Ennek folytán egyszerű gondolatokból alakult ki az abszolút jónak vagy az abszolút rossznak metafizikai rangra emelt megnyilvánulásaivá,misztikus lényegekké, mágikus varázsigékké, melyeknek az a feladatuk, hogy vágyképeket megelevenítsenek és olyan egyszerű tényeket, amelyekkel ez vagy az a közösség nem akar szembenézni- elködösítsenek.
Ez tehát az a jelenség amikor a bértollnok teljes fegyverzetben a porondra lép.
Csakhogy ez a fajta publicisztika ott erős, ahol a szabadság erőtlen!

-Összegezve az elmúlt nyolc év kormányzását: alig volt más, mint erős kardcsörtetés kard nélkül.
Szabó Piroska

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...