Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. március 3., szombat

Válasz, egy Tihanyból érkező bejegyzésre. (megmentett gondolatok-Világlap)

2011. július 15., péntek




Kedves Olvasónk!
Tisztelettel köszöntöm Önt!
Vasárnap olvastam hozzászólását, amelyben azt írja, minden nagyon jó, cikkek, videók... tényleg minden, csak a "Szabó Piroska egy kicsit nagyon nyálas. Lehetne egy kicsit keményebb,de hát ő is csak nőből van!!!!!"

Kedves Olvasónk!
Nem sértett meg, nem kérem ki magamnak, egy dologra azonban felhívnám a figyelmét.
Nem biztos, hogy engem minősített.
A" nyálas", részemről az olvasóink tiszteletben tartása, mert ők a szellemi fogyasztók.
Olyan sok rossz dolog történik velünk, a hírek sem jó dolgokról szólnak sajnos, és mindig próbálok valamit küldeni kedves olvasóinknak, ha akarnak, egy pillanatra meg állnak a hír- rengeteg közepette és bekapcsolnak egy videót, meghallgatnak egy szép verset vagy egy dalt, nótát.
A névnapi köszöntő is Önökért van -kedves fiatalember.
Nem lehet ez a lap kizárólag a politika illusztrációja.
A hiteles, többrétű újságtól elvárható,hogy nem pusztán az oldal megtöltése -oldalról mutassuk be, hanem a lapban olvasható közlemények műfaját, szerkezetét,stílusát-az újságírás esztétikumát-is elemezze,vizsgálja.
A főszerkesztőnek az újság minőségellenőreként meg kell találnia és értékelnie kell a lapba író munkatársak szellemi, művészi hozadékát.
A szerző művével és művében felel a világnak.
Felel, amikor küzdve alakítja önmagát, s akivé még lehet.
Felel, amikor létre idézi az olvasókban azt, akivé lenni vágynak.
Nem csak az írást, de a nagyközönség tájékoztatását, beavatását is szolgálatnak tartja.
Mindig a kortól függ, hogy mit kell vállalnia az írástudónak.
Petőfi azzal is történelmi feladatot,hivatást töltött be, hogy elszavalta verseit: ahol a közfunkciók ellátása méltatlan kezekben van, vagy túlságosan nagy, megoldhatatlan nehézségekbe ütközik, ott megsokszorozódik a szellemi élet képviselőjének példa adó,irányt mutató, gyógyító és szervező szerepe is.
A mai történelmi levegőnek a mozgását, a szellőket és a viharokat idézik az írások.
A tisztesség nem érdem, hanem kötelesség.
Nem lehet közíró az,aki nem igaz ember,aki nem az igazat mondja,akinek nincs meg az írói hitele, hogy állja is azt, amit kimond. Ahol az újságíróknak példát és utat kell mutatnia a társadalmi cselekvésben is, ott csak az emberi magatartás, a jellem hitelesíti a szót.(A jellem is csak férfi dolog?)
"Micsoda kor!Az sem igaz,
ami pedig nem hazugság!
Szégyellned kell szavadat,
Mint egy kiszolgált, ócska gúnyát."

(Benjámin László leveléből-melyet Haraszti Sándorhoz írt)

-A fentebb leírt gondolataim nem azt jelzik, hogy az információs műfajokban megjelenő írásokat meg kellene fűszerezni valamiféle erkölcsi prédikációkkal, hanem az ellenkezőjét : a vélemény műfajokat kell hangvételükben visszafogottabbá, tárgyilagosabbá tenni, ugyanakkor a témaválasztásban, a megszólaltatott személyiségek kiválasztásában, az összefüggések megvilágításában egyértelművé kell tenni a lap világszemléletét.
A magam részéről elkötelezetten szolgálom olvasóink értékrendjét.

Ez, tehát "nyálasságom" története.

Kedves Olvasóink!
Még aznap este,(vasárnap) amikor válaszoltam az olvasói bejegyzésekre, mire végeztem, eltűnt a rovat.
Valószínű, technikai hiba.
Kérem, akinek van hozzászólni valója, megjegyzése, nyugodtan tegye meg, én mindig válaszolni fogok.
Sőt, van egy ötletem:Írják meg kívánságaikat ,milyen témáról szeretnének olvasni, ,látni, hallani,
nagyon szívesen eleget teszünk kérésüknek. Lehet akár egy" olvasóink kérdezték"-rovatunk is.
E-mail:piroskas093@gmail.com leveleiket erre a címre szíveskedjenek küldeni.
Szabó Piroska
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...