Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2017. november 8., szerda

Gyurcsány Ferenc, a Fidesz kampányarca

Gyurcsány Ferenc a DK majálisán

Gyurcsány Ferenc a DK majálisán

Ha van a Fidesz kampánycsapatában (és úgy tudom, akad) a határon túli magyarok mozgósításáért felelős ember, az most nyugodtan küldjön egy pezsgőt Gyurcsány Ferencnek. Aki nem tudná, hogy mi történt: kedden egy kőbányai rendezvényen elindították a Demokratikus Koalíció kampányának új szakaszát. Ennek során a pártelnök bejelentette, aláírásgyűjtésbe kezdenek azért, hogy a kettős magyar állampolgárok ne szavazhassanak a magyarországi választáson. Hangsúlyozottan nem népszavazást akarnak, csak arra kíváncsiak, ki válaszol igennel a kérdésükre. Ez pedig így hangzik: „Egyetért-e ön azzal, hogy ne szavazzanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, és nem viselik szavazatuk következményeit?”

Azt, hogy mi értelme van ennek az adatbázis-építésen túl, nem igazán értem. Ennél hatékonyabb buzdítást a szavazásra a határon túli magyarok körében el sem lehet képzelni – az egykori miniszterelnök a gyászos emlékű, a kettős állampolgárságról (is) szóló 2004-es népszavazás kampánya óta vörös posztó a szemükben, így még ha nem tervezték is a részvételt a tavaszi országgyűlési választáson, most van egy erős érzelmi okuk, hogy regisztráljanak.

Gyurcsány Ferencnek pontosan kell(ene) tudnia, hogy kevesebb mint egy évvel a választás előtt semmi esély a törvénymódosításra. Azzal, hogy ennyire belefolyik egy, még a Fidesz táborát is megosztó ügybe, nem lehet más célja, mint besöpörni azon emberek szavazatát, aki gyűlölik a határon túli magyarokat, minden bajok forrását látva bennük. Abban reménykedik, ez talán hoz annyit (de csak annyit) neki és rétegpártjának, amivel épp bejutnak a parlamentbe. Őt az már nem érdekli, hogy járulékos kárként sokadszor járatja le ezzel a témával a baloldalt, közvetlenül is segítve a Fidesz sima győzelmét 2018-ban. Arról nem is beszélve, hogy már maga a kérdés is bődületes csúsztatás – mivel egyáltalán nem mindegy, egy új kormány hogyan viszonyul a határon túl élő nemzettársakhoz, így természetesen ők is viselik saját szavazatuk következményeit.

Nem tudom elégszer leírni: a határon túl élő magyarok tulajdonképpen fél szavazatot adnak le, hiszen csak a pártok országgyűlési listáira voksolhatnak, magyarországi lakóhely híján egyéni jelöltekre nem. A kilencvenhárom ily módon megszerezhető országgyűlési mandátumból legutóbb egyetlenegy sorsáról döntött az ő szavaztuk, és nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor háromnál több mandátumot hozhatnak egyik vagy másik pártnak. Ez pedig alig fél-másfél százaléka a parlamenti helyeknek (az összlétszám 199 fő). És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy nem lehet a végtelenségig a szőnyeg alá söpörni a kérdést: egyszer a baloldalnak is el kell majd gondolkodnia arról, miért nem tud szót érteni a határon túli magyar közösségekkel. A sértegetés, csúsztatás, megalázás nem tűnik sikeres kapcsolatépítésnek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

   Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...