Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2017. szeptember 3., vasárnap

Jelzálogbébik


Nem sok dologban következetes az Orbán-kormány, de ha családtámogatásról van szó, kétségtelenül bőkezű. Ezt a vonulatot erősíti a tegnapi bejelentés, miszerint január elsejétől minden harmadik vagy többedik gyermek születése után elengednek egymillió forintot a család jelzáloghitel-tartozásából. Az intézkedést már májusban beharangozta Orbán Viktor a családok világkongresszusán, és a kormányzat kommunikációs gépezetét ismerve még sokszor fogunk erről hallani a 2018-as választási kampány hajrájában. Úgy tűnik, a jövő évi voksolás egyik fontos témája – az állandó migránsozás és sorosozás mellett – a családtámogatás lesz, aminek valóban számos pozitív eleme van. Lehet persze azon lamentálni, hogy miért pont a választás előtt emelik meg a családi adókedvezmény mértékét, és adnának új kedvezményeket a diákhiteleseknek, de kétségtelen, hogy a Fidesz eddig is aktív volt ezen a téren.

Ám jól körülhatárolt aktivitásról van szó. A munkához, a rendszeres és nem alacsony jövedelemhez kötött támogatásokra szánt forrásokat (mint a gyed vagy a családi otthonteremtési kedvezmény) folyamatosan növeli, míg az univerzális, pusztán a gyerek létezése jogán igénybe vehető, illetve az alacsony jövedelmű háztartásokat célzó ellátásokra (gyermekvédelmi támogatások) szánt költségvetési forrásokat csökkenti. A fő csapásirány a hagyományos családmodell, és minden ettől eltérő törekvés vagy élethelyzet csupán mellékág, amely nem kap támogatást. Szinte kizárólag jómódú és/vagy nagycsaládos középosztályban gondolkodik, figyelmen kívül hagyva, hogy az elmúlt évtizedekben sok minden megváltozott. Nem foglalkozik a szegényebb vagy az egyszülős családok helyzetével: az Orbán-kormány immár nyolcadik éve nem hajlandó emelni a családi pótlékot, amely 40 százalékot vesztett azóta reálértéken. Ráadásul soha egy mondattal sem kívánja megmagyarázni, hogy miért teszi ezt a minden gyereket célzó, de a szegénységben élő családok költségvetésében különösen fontos tétellel.

Mint ahogyan nem hajlandó csökkenteni a termékekre és a szolgáltatásokra rakott világbajnok, 27 százalékos áfát sem (csak egy-két szektorban, ha eleget lobbiznak érte), amivel mindenki jól járna. Egyes számítások szerint a „jelzálogbébik” néhány ezer forinttal mérsékelhetik a havi törlesztőrészletet, de ezzel évente csak 15–17 ezer család élhet. Az általános áfacsökkentés is ezreket hagyna a zsebekben havonta – méghozzá mindenkiében. A kormány azonban szemlátomást nem gondolkozik olyan családtámogatási fejlesztésben, amely az összes gyerekhez és gyereket nevelő családhoz eljut.

A mostani intézkedések azt a grandiózus célt szolgálják, hogy 2030-ig, tehát tizenkét év alatt a termékenységi rátát a jelenlegi 1,46-ról 2,1-re növeljék. Kár, hogy az intézkedés kevéssé tekinthető erre alkalmasnak. Az embereket ugyanis nem csak a pénz motiválja a gyermekvállalásban. Különös, hogy a rendre a keresztény-konzervatív értékrendre hivatkozó kormány mennyire szem elől téveszti a probléma gyökerét, pedig intő jelek – a fiatalok kivándorlása, vagy hogy az élve születések száma tavaly sem érte el a 2010 előtti szintet – eddig is voltak.

Mi kell manapság három gyerek vállalásához? Mindenekelőtt elég nagy lakás, ami drága. Szükség van még stabil, magas jövedelemre, ami keveseknek adatik meg, ha nem Mészáros Lőrincnek hívják. S végül kiszámítható jövőre. Ez utóbbi azonban kormányunk hektikus gazdaságpolitikája miatt nem látszik. Látszik viszont az oktatás és az egészségügy ellehetetlenítése, a jövőnket elvileg megalapozó európai uniós pénzek ellopása vagy pazarlása.

Ezek után ne csodálkozzunk, ha a statisztikai hivatal friss kutatásából is az derül ki, néhány éven belül további 370 ezer ember hagyhatja el az országot. Nincs ugyanis az a családbarát demográfiai program, amellyel sikeresen ellensúlyozni lehetne a versenyképes tudás és gazdaság hiányát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...