Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2015. október 9., péntek

Lélek és szabadság


Bencsik András


Az Európai Unió parlamentjének liberális frakciója hétfőn terjeszti elő azt a javaslatát, hogy indítsa el az unió Magyarországgal szemben az EU-szerződés 7. cikkelye szerinti eljárást, mivel szerintük fennáll a veszélye annak, hogy hazánk súlyosan megsérti az uniós értékeket. Ennek az eljárásnak az eredménye Magyarország szavazati jogának felfüggesztése lehet.

De ennél többről van szó. Miközben az EU jóléti intézményrendszere recseg és ropog, az uniós nagyhatalmak vezető politikusai nem tudják, hogyan faroljanak ki az egyre nagyobb szorításból, a baloldaliak, a liberálisok és a multinacionális nagytőke – micsoda izgalmas együtt­állás! – a bevándorlók minél nagyobb arányú befogadását sürgetik. Ebben a válságos helyzetben egyedül Magyarország politikai vezetése engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt mondja, amit gondol, úgy cselekedjék, ahogy a lakosság túlnyomó többségének hasznos, mivel ismeri a túlnyomó többség véleményét, élvezi bizalmát. Vagyis Magyarország a józan észt és a higgadt, de határozott cselekvést képviseli egy olyan helyzetben, ahol senki se tudja, mit hoz a holnap. Azt a Magyarországot akarják tehát az európai liberálisok ellehetetleníteni, amelyik értelmes választ képes adni a migrációs kihívásra. Nyilvánvalóan éppen ez velünk a baj.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondta pár napja erről a szegedma.hu hírportálnak, hogy az uniónak „vagy sikerül megtalálni Európán és a világon belül az együttműködés új, kölcsönös előnyökön alapuló rendszerét, ahol nem a hatalmi, az imperiális gondolkodás dominál, nem az a központi kérdés, ki hol terjeszti ki befolyását, milyen potenciális erőforrások felett uralkodik, mekkora területet, ásványkincsvagyont mondhat magáénak akár a másik letaposása árán, vagy ha nem változik meg a nagyhatalmak gondolkodása, akkor elvesztek az élet esélyei is gyermekeink, unokáink számára!”.

Az a megdöbbentő, hogy ezekkel a szavakkal az Európai Unió 500 millió lakosából legalább 400 millió egyetért, azonban egy-két volt kelet-európai országot leszámítva a nyilvánosságot, a gazdaságot és a politikát a maradék százmillió legagresszívabb, legradikálisabb szárnya tartja a kezében, ez alakítja a többség véleményét. Nem meglepő, hogy az unió a bevándorlás hatására szétszakadni látszik a bevándorlás ellen határozottan védekező, illetve védekezni akaró és szándékozó, másfelől az ez ellen védekezni nem merő, a védekezni akarókban ellenséget látó részre.

Ugyancsak Kövér László mondta az idézett interjúban, hogy azzal a gazdasági potenciállal, amivel az EU rendelkezik, „a kultúrának azzal a sokszínűségével, ugyanakkor mélységével, amit az elmúlt ezer esztendőben vagy még hosszabb idő alatt felhalmozott, még mindig nekünk kellene valamilyen mintát mutatni, kezdeményezően fellépni a nemzetközi viszonylatokban, a vitákban, de sajnos az EU eleddig e tekintetben is kudarcot vallott. Nem csak egységes gazdaságirányítási rendszere nincsen, egységes külpolitikai akaratképző mechanizmusa, amögött egységes katonai fellépésre lehetőséget adó hadereje sincs”. Amint maliciózusan megállapította, az unió gazdasági potenciálját tekintve a világ első számú hatalma is lehetne, de csak egy politikai és katonai törpe. Jól látta ezt Berzsenyi Dániel már 200 évvel ezelőtt: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Lélek és szabadság Magyarországon már otthonra talált. Európa pedig, bár tagadja, figyel ránk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...