Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2015. március 31., kedd

40 évig az egyik legnépszerűbb magyar színész volt! Most temetőgondnok

A Jászai Mari-díjas színész önként hagyta ott a színészi szakmát.


Gáti Oszkár Jászai Mari-díjas színész hét évvel ezelőtt döntött úgy, hogy hátat fordít a színészetnek.

Pedig az ország egyik legnépszerűbb színésze volt, a színházban és a kamera előtt is emlékezetes alakításokat nyújtott.

Színészből lett temetőgondnok

A 66 éves Gáti Oszkár olyan filmekben szerepelt, mint a Vámmentes házasság vagy a Mephisto, láthattuk Horváth Ádám évekig futott, Életképek című sorozatának egyik főszereplőjeként, a színpadon eljátszotta Shakespeare Othellóját, és Lucifert is Az ember tragédiájában.
Ő volt Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger és Jean-Paul Belmondo magyar hangja, de az ő orgánumán hallhattuk számos nagy magyar költő verseit is.
Hét évvel ezelőtt aztán úgy döntött, felhagy a színészettel. 18 év után nemcsak a Győri Nemzeti Színházat hagyta ott, de többé máshol sem akart színpadra lépni. Döntését a színházi élet morális válságával indokolta.
Elhatározásához a mai napig tartja magát, mindössze hosszú hallgatását törte meg egy a kisalföld.hu-nak adott interjúval. Abból kiderült, családjával továbbra is Győrben él, és ugyan kapott felkéréseket, színpadra lépni továbbra sem fog, mert az általa kifogásolt problémák nem változtak. 40 évnyi sikeres színjátszás után temetőgondnokként dolgozik.
A legnépszerűbb férfi szinkronhangok
A legnépszerűbb férfi szinkronhangok
A legkedveltebb magyar sorozatszínészekA legsármosabb magyar színészekNői szinkronhangokMagyar sztárok rendőrségi ügyeiMagyar sztárapukák gyermekeikkelA Heti Hetes sztárjai feleségeikkelKözkedvelt magyar sztárok és párjaikKépekben a Csillag születik A Jóban Rosszban sztárjaiA Barátok közt színészei
"Kaptam egy ajánlatot, elfogadtam. Vidéken éltem, nem akartam a fővárosba visszaköltözni. Győrt szeretem, és ezzel a munkalehetőséggel felkínálták a csendet, amire akkor és ma is mindennél jobban vágyom. Egy temetőnél csendesebb helyet nem tudna mondani. A békét és a nyugalmat választottam a folyamatos zizegés helyett" - árulta el a Győr-Moson-Sopron megyei napilap online oldalán.
A színháztól nem szakadt el teljesen, nézőként ma is látogatja a teátrumokat, emellett színházszervezésbe is belefogott: minőségi darabokat kíván megmutatni a győri közönségnek. Az első előadást május 7-én láthatja a közönség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...