Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. szeptember 4., szerda

Tarján András: Kell-e liberális párt Magyarországon? ( Szellemi Honvedelem sorozat II. resz).

Tarján András: Kell-e liberális párt Magyarországon?
AMERIKAI

 A liberalizmus, a gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelöli meg, mint legfontosabb politikai célt.


A magyar történelemben már a XIX. század végén megjelent az igény szabadelvű párt létrehozására. 1875-ben, a dualizmus korában alakult meg a Szabadelvű Párt, Deák Ferenc bábáskodásával. A párt egészen megszűnéséig (1906) sikeres volt, több választást megnyert.
A XX. század diktatúrái nem kedveztek a szabadelvű gondolatnak, csak a rendszerváltáskor jöhetett létre új magyar liberális párt (SZDSZ), amely meghatározó szerepet vállalt a demokrácia kibontakoztatásában.
A pártnak köszönhetően megvalósultak a demokratikus szabadságjogok, megszűnt a kötelező katonai szolgálat, képviselői kiálltak az egyén szabadságának jogi és mindennapi megvalósítása mellett.
A magyar liberálisok vitái is a liberalizmus alapkérdései körül alakultak ki. Ez különösen a gazdasági és szociális szabadság kérdése.
A politikai problémák, belső feszültségek és a külső támadások fokozatosan padlóra vitték az SZDSZ-t. Ma már csak formálisan létezik.
Három éve a kétharmaddal választást nyert pártok fokozatosan, és egyre gyorsabb ütemben megszüntetik a liberális demokráciát Magyarországon. Olyan vélemények is hallhatók, hogy hazánkban mára diktatúra alakult ki. Enyhébb megfogalmazásban ezt a rendszert szellemesen demokratúrának nevezik.
Az elnevezés mindegy is, tény, hogy az állam minden számára fontos helyet elfoglalt.
A parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus ellenzék keresi a helyét, ellenállása a diktatórikus intézkedésekkel szemben csekély hatású.
Nem tudják megszólítani a választókat olyan mértékben, hogy ez sikerrel kecsegtetne a jövő évi választásokon. Nem képviseli egyértelműen a demokratikus szabadságjogokat, programjaikban etatista vonások fedezhetők fel.
Még a Mandineren is azt olvasom, hogy magukra maradtak az igazi liberálisok. Politikai árvák lettek, mivel nincs ma Magyarországon igazi liberális párt.
Ezzel a kiemelt mondattal egyetértek!
Hiszem, hogy egy igazi liberális párt megszólíthatja az „árvákat”!
Az Orbán rezsim leváltására szükség van ránk!
Olvasom azokat a cikkeket és kommenteket, melyek fanyalogva írják, hogy nincs szükség sokadik liberális pártra. Mélységesen nem értek velük egyet, hiszen egyesületekkel, 20-30 fős pártocskákkal nem fogjuk megszólítani azokat, akik nem tudnak ma pártot választani. Nem jelentenek valós választékot azok a pártok sem, amelyek felmutatnak néhány volt liberálist, ugyanakkor elveik merőben különböznek attól, amit mi kényszerektől mentes szabadságnak nevezünk. Nem válaszolnak a rendszerváltás óta felnőtt nemzedékek problémáira. Nem tudnak felmutatni egy olyan jövőképet, amellyel élhető, sikeres, szabad, európai Magyarországot teremethetünk.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...