Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. szeptember 8., vasárnap

Rezsifilozófiák

Magyar Nemzet

Egy átlagkeresetű, két gyermeket nevelő magyar család kasszájában összességében több mint tízezer forinttal több marad havonta – tavaly decemberhez képest –, ha megvalósul az újabb rezsicsökkentés. Márpedig a Fidesz visegrádi frakcióülése után senkinek sem lehet kétsége, a fűtési szezon kezdetéig lesz második körös díjcsökkentés.

Az egyetlen nyitott kérdés már csak az, hogy október 15-től vagy november 1-jétől kell majd 11,1 százalékkal kevesebbet fizetni az áramért, a gázért és a távhőért. Mivel az év elején a Fidesz–KDNP-frakciószövetség már keresztülvitt egy tízszázalékos csökkentést, így ezen szolgáltatások valójában ötödével lesznek olcsóbbak tavaly decemberhez képest. És ne feledjük: nyár eleje óta szintén kevesebbe kerül többek között a víz és a csatorna, a szemétszállítás vagy éppen a palackos gáz.

Az MSZP nagyobb, igazságosabb és fenntarthatóbb rezsicsökkentést szeretne – ezt a kabaréba illő mondatot sikerült kipréselnie magából az ellenzéki párt szóvivőjének a Fidesz–KDNP bejelentése után. Török Zsoltot az sem zavarta, hogy pártja az év elején még bőszen támadta a rezsicsökkentés első felvonását, ráadásul a szocialista kormányok 2002 és 2010 közötti időszakában a villamos energia ára 100, a gázé 150 százalékkal nőtt, a víziközműdíjak pedig 70–75 százalékkal emelkedtek. Látva a csaknem 2,5 millió rezsicsökkentést támogató aláírást és a közvélemény-kutatási adatokat, az MSZP-nek mára nem maradt más lehetősége, mint – ha már kiköpni nem tudják – lenyelni a rezsicsökkentést. Egyelőre viszont úgy tűnik, a torkukon akad ez a típusú gazdaságpolitika.
Rajtuk kívül mára talán mindenkinek egyértelművé vált, hogy a rezsicsökkentés több egy politikai terméknél vagy egyszerű kampányfogásnál. Valójában két gondolkodásmód áll egymással szemben: az egyik – akár 150 százalékos lakossági áremeléssel is – folyamatosan biztosította a külföldi tulajdonú szolgáltatócégek extraprofitját. A 2010-es kormányváltás utáni szemlélet pedig arról szól, hogy a korábbi, infláció feletti áremelések miatt elveszített pénz most visszakerüljön a családok zsebébe. Ráadásul a rezsicsökkentés eredményeként egy százalékra vagy akár annál alacsonyabbra is csökkenhet az infláció az év végére, ami további kedvező gazdasági folyamatokat indíthat el.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a rezsicsökkentés azt szimbolizálja, hogy Magyarország ma márképes önálló és független gazdaságpolitikát folytatni. Ennek további eredményeivel is szembesülhettünk az évadnyitó frakcióülés után. Egyrészt legkevesebb ötvenmilliárd forinttal már biztosan több pénz jut 2014-től családpolitikai támogatásokra, másrészt célegyenesbe fordult a devizahitelek végleges kivezetésének kérdése. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető Magyar Nemzetnek adott keddi interjúja után már sejteni lehetett, hogy az az erkölcsi szempont, amely szerint a Fidesz igazságot akar szolgáltatni a devizahiteleseknek, jobban fog fájni a bankoknak, mint azt korábban remélték. A kormánypártok ugyanis felszólították Visegrádon a pénzintézeteket, hogy november 1-jéig javítsák ki a devizahitelek hibáit, a szerződéseket pedig módosítsák az ügyfelek javára. Több mint másfél hónapjuk maradt tehát a bankoknak arra, hogy egyezségre jussanak az egyre elkeseredettebb devizahitelesekkel, illetve azok érdekképviseleteivel. Ha ez nem sikerül, akkor a kormány – akár a bankok kárára – saját javaslatával szünteti meg a deviza alapú jelzálog-hitelezést. Azzal persze mindkét félnek tisztában kell lennie, valójában senkinek sem érdeke, hogy ez a falat megakadjon a bankok torkán.

Szilágyi Richárd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...