Brüsszel és a józan ész
Ugye, nem gondolta komolyan senki egy percig sem azt,
hogy miután Brüsszelben – a túlzottdeficit-eljárás lezárásával –
megkaptuk az engedélyt a szégyenpad elhagyására, és átülhettünk a jó
fiúk egyébként nem túlzottan népes táborába, máris befejeződnek a hazánk
ellen indított uniós támadások? Bevallom, a jó hír hallatán nekem egy
pillanatra eszembe jutott, hogy most – miután Brüsszel kénytelen volt
engedni – esély nyílhat egy új korszakra. Az uniós apparátus beláthatná,
hogy a nagytőke megkülönböztetett támogatása nem vezet a közjó
érvényesüléséhez.
Annál inkább a válsághoz, amiből egyes tagországok nem a megszokott úton
keresik a kilábalás lehetőségeit. Érdemes lett volna ezt alaposabban
átgondolni, de most már látszik, továbbra sincs változás az uniós
felfogásban. Az alapító atyák egyik fő szándékát, vagyis a tőke és a javak szabad
áramlását, az Európai Bizottság szerint csakis a tőke és a javak
szempontjából szabad megközelíteni. Azoknak a százezreknek az érdeke
pedig, akiknek ez életre szóló kárt okoz, Brüsszelben másodrendű
szempontnak számít.
Most, hogy a fél ország a Kúria ítéletére
vár – amivel a legfelső ítélkező fórum akár olyan döntést is hozhat,
ami a hazai bankrendszert alapjaiban megrendítheti –, az uniós bizottság
úgy érezte, hogy eljött a pillanat: kötelességszegési eljárást indított
hazánk ellen amiatt, hogy betiltottuk a devizahiteleket. A kifogásolt
hazai rendelet ugyan 2011-ben született meg, de máig nem volt semmi gond
vele. Az elmúlt hetekben viszont a kormány és a parlament úgy döntött,
hogy a szégyenpad elhagyását, valamint a várható demográfiai csomagot,
tervezett pedagógus-béremelést – pénzügyi szempontból – egy bankok
terheit is növelő csomaggal erősíti meg.
Talán ez lehetett az a fejlemény, ami arra vezette a brüsszeli szakértőket, hogy többéves hezitálás után felismerjék a vonatkozó magyar jogszabályban a szerintük uniós jogot sértő elemeket. Vagy azokat sem, hiszen az eljárás mellé tett indoklásuk meglehetősen általános: a kategorikus magyar tilalom a tőke szempontjából aránytalanul nagy korlátozásnak számít. S lehetővé teszi ugyan az uniós szabályozás, hogy a közjó érdekében eltérhetnek a tagországok az alapvető szabadságelvek akadálytalan érvényesítésétől, Brüsszelben mégis úgy látják: az egyes becslések szerint – családtagokkal együtt – hárommillió magyar polgárt is érintő, beláthatatlan kárt okozó devizahitelek nem számítanak ilyen horderejű kérdésnek.
S ha még csak a szocialisták idejében végbement, tragikus mértékű lakossági eladósodásról lenne szó! Az önkormányzatok 2010 végére szintén hatalmas, 1247 milliárd forint értékű adósságot halmoztak fel, aminek nagyjából a fele volt devizahitel. Ennek az időzített bombának, amit most 685 milliárd forint tartozás átvállalásával próbál hatástalanítani a kormány, aztán bizonyára semmi köze nem lehet a közjó alakulásához – legalábbis ha komolyan vesszük a kötelességszegési eljárás indoklását. S akkor már ne is szóljunk semmit az államadósság jelentős részét kitevő devizakölcsönökről. Nyugodtan kijelenthetjük: az országot életveszélyesen fenyegető folyamat elől zárt el minden lehetőséget – nem sokkal hivatalba lépése után – a mostani kormány. Akkora volt a baj, hogy az intézkedés ellen – megszületése után – a bankok sem emeltek semmiféle kifogást. Most viszont, miután több százezer adóst sikerült megmenteni, egyesek újrakezdenék a játékot, és ehhez asszisztál az Európai Bizottság? Nem tudjuk. De azt látjuk, hogy a józan ész és a társadalom többségének érdeke Brüsszelben valamiért nem számít.
Nánási Tamás
Talán ez lehetett az a fejlemény, ami arra vezette a brüsszeli szakértőket, hogy többéves hezitálás után felismerjék a vonatkozó magyar jogszabályban a szerintük uniós jogot sértő elemeket. Vagy azokat sem, hiszen az eljárás mellé tett indoklásuk meglehetősen általános: a kategorikus magyar tilalom a tőke szempontjából aránytalanul nagy korlátozásnak számít. S lehetővé teszi ugyan az uniós szabályozás, hogy a közjó érdekében eltérhetnek a tagországok az alapvető szabadságelvek akadálytalan érvényesítésétől, Brüsszelben mégis úgy látják: az egyes becslések szerint – családtagokkal együtt – hárommillió magyar polgárt is érintő, beláthatatlan kárt okozó devizahitelek nem számítanak ilyen horderejű kérdésnek.
S ha még csak a szocialisták idejében végbement, tragikus mértékű lakossági eladósodásról lenne szó! Az önkormányzatok 2010 végére szintén hatalmas, 1247 milliárd forint értékű adósságot halmoztak fel, aminek nagyjából a fele volt devizahitel. Ennek az időzített bombának, amit most 685 milliárd forint tartozás átvállalásával próbál hatástalanítani a kormány, aztán bizonyára semmi köze nem lehet a közjó alakulásához – legalábbis ha komolyan vesszük a kötelességszegési eljárás indoklását. S akkor már ne is szóljunk semmit az államadósság jelentős részét kitevő devizakölcsönökről. Nyugodtan kijelenthetjük: az országot életveszélyesen fenyegető folyamat elől zárt el minden lehetőséget – nem sokkal hivatalba lépése után – a mostani kormány. Akkora volt a baj, hogy az intézkedés ellen – megszületése után – a bankok sem emeltek semmiféle kifogást. Most viszont, miután több százezer adóst sikerült megmenteni, egyesek újrakezdenék a játékot, és ehhez asszisztál az Európai Bizottság? Nem tudjuk. De azt látjuk, hogy a józan ész és a társadalom többségének érdeke Brüsszelben valamiért nem számít.
Nánási Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése