Eszmei zűrzavar

Körmendy Zsuzsanna

Körmendy Zsuzsanna

Magyar Nemzet

Sosem hullott még ennyire elemeire a hazai, magát baloldalnak nevező neoliberális politikai formáció. Mint akik félelmeik legyőzésére fütyörésznek az alkonyi erdőben, biztatják magukat, hogy még egy évük van a választásokig.

Addig pedig erősödnek. Mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb, frissen létrejött vagy rovott múltú párt vezére nyilatkozik, nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek a megizmosodásnak valójában nincsenek határai. Merthogy akkora rájuk az igény. Valóban rájuk fér egy kis kondijavító torna. Már csak azért is, mert oly sokféle erőt és erőtlenséget, elképzelést és elképzeléshiányt kell egyetlen kocsi elé befogniuk, hogy félő: ez a szekér már akkor szétesik, mielőtt elindulna választási diadalútjára.
A szocialisták hét végi megállapodásukat a közös jelöltekben, a közös listában és a közös miniszterelnök-állításban kiemelkedő eredményüknek érzik, pedig ezt a döntést nem politikai filozófia, nem távlati elképzelések, hanem csak a kényszer és a politikai taktika diktálta. Van-e más sanszuk egy nem túl nagy kudarcra, mint összefogni egy csapatba az Orbán-kormány gyűlöletére szervezhetőket? Különös, ahogyan a választás előtti évben a korhadás talaján csak úgy gombamód nőnek ki a pártok. Bokros Lajos csomagpártot alapított, Fodor Gábor MLP-t (Magyar Liberális Párt), aminek azért örülünk legelsősorban, mert ezzel dekódolta nekünk az LMP-t. A meghasadt LMP fölkapaszkodott a Bajnai-hullámra, nem is vártunk tõle mást. Mesterházy meghívta Bajnait választmányi ülésükre, ezen sem döbbenünk meg; rivalizálásuk komoly színpadi erőpróba lehet mindkettejüknek. Március végén még Pityinger László is hírül adta a Facebookon, hogy pártra vágyik, s a MAFIA elnevezést érzi hozzá és híveihez illő elnevezésnek. A Portik–Laborc-megbeszélések napvilágra kerülésével azonban ez a név a baloldalon már nem poén. Úgy tűnik, hogy ez az igen gyenge és szétesett baloldal nem fogja tudni nélkülözni Gyurcsány Ferencet sem, akiről ugyan a ballib oldalon is mindenkinek megvan a véleménye, de a DK mégiscsak hoz valamennyi szavazót. Az Orbán-kabinet leváltására összefog tehát a kígyó meg a béka, a tücsök meg a bogár, sorompóba áll MSZP, Együtt 2014, Pityinger és hányinger, de ez már nem sokszínűség, hanem olyan mértékű eszmei-politikai szedett-vedettség, amihez a baloldali választó nem fog tudni viszonyulni. Ha nincs üzenet, akkor nincs tét. Ha nincs tét, akkor mi értelme szavazni? A baloldal hiába kapacitálja voksolásra megmaradt táborát, mert ha legnagyobb kispártjuk nem képes sem önmagán belül, sem partnereivel tisztázni, hogy a hatalom gyors megragadásán kívül valójában mit akarnak, akkor csak a veszett fejsze nyelét ragadták meg. Ütni azzal is lehet, de az élet bebútorozáshoz szükséges fa kivágása pusztán a nyéllel nem megy.
Nagy kérdés, hogy e pártsokadalommal mit kezd majd a 2014-től már csak kétszáz fõs parlament. Amikor a kisebb parlamentről szóló országgyűlési döntéshozatal után a Fidesz számot vetett azzal, hogy mandátumai száma mintegy a felére csökken, némelyek gúnyos megjegyzéseket tettek, amiért már akkor közösen végiggondolták, mely embereik maradhatnak képviselők. Talán a baloldalnak sem ártott volna megszámolni, egyáltalán hány mandátumuk lehet, s hogy mivel jár az az eszmei zűrzavar, amely miatt most a sóhajtást is szélturbinák meghajtására szeretnék fölhasználni. A politika ugyanis nagyrészt semmi más, mint előre gondolkodás. Ízig-vérig politikusnak csak az mondható, aki nem az események után kullog, hanem válla fölött hátranézve megvárja, míg utána kullognak az események.