Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 26., péntek

Spekulánsok sajtókapcsolata

Spekulánsok sajtókapcsolata
Szabó Anna

Spekulánsok sajtókapcsolata

Magyar Nemzet

2013. április 26., péntek 00:01

„Felépíthető egy olyan pozíció, amiben az illető euróban követel, és forintban tartozik: ha a forint veszít az értékéből, akkor a tartozása euróban számolva kevesebbet ér, tehát egy csomó pénzt fog keresni. Amint kiépülnek ezek a pozíciók, az adott piaci szereplő megmozgatja a sajtókapcsolatait.” (Felcsuti Péter, a bankszövetség volt elnöke, 2008. október 23., Magyar Narancs)
Óriási hasznot zsebelt be néhány jól értesült vagy jól értesített spekuláns a Bloomberg hírügynökség magyar tudósítójának álhíre nyomán. Nem lehet szó félreértésről vagy elírásról: az újságíró arra vetemedett, hogy a jegybank monetáris tanácsának közleménye előtt adta ki a döntésről szóló, ezek szerint jó előre megírt „áltudósítását”, amely szerint az ötszázalékos alapkamat egy százalékra (!) csökkent volna. A „híradást” követő percekben joggal zuhant a forint árfolyama: a befektetőket sokkolta a „hír”, hogy a várakozásoknak megfelelő 25 helyett 400 bázisponttal, vagyis soha nem látott mértékben vágták meg a magyar kamatszintet. Mire a jegybank közleménye – ahogy eddig minden esetben – hajszálpontosan kettőkor megjelent, a forint hatalmasat lengett ki.

Nem egy egyszerű baki történt: a tanács döntése szerint 25 bázisponttal, 4,75 százalékra mérsékelték az alapkamatot, vagyis ez két, egymástól teljesen eltérő mondat eltérő számokkal. Sőt, a tudósító úgy írta meg a félrevezető álhírt, hogy még nem is láthatta a közleményt! A szóban forgó újságíró eddig számos alkalommal írt a jegybanki alapkamatról, így ő is tudta: a döntést havonta, mindig ugyanabban az időpontban hozzák nyilvánosságra. Ahogy Gerhardt Ferenc jegybanki alelnök fogalmazott: azért is furcsa a Bloomberg-hír, mert ez az időpont évek óta köztudott.
Az újságíróról pedig köztudott, hogy ő volt, aki 2010 nyarán félreértelmezte Szijjártó Péter akkori miniszterelnöki szóvivő szavait, aminek nyomán bedőlt a forint. A „nem lenne túlzás államcsődről beszélni” mellé ugyanis „elfelejtette” odaírni, hogy a szóvivő a másfél évvel azelőtti, vagyis a 2008. novemberi állapotról beszélt. Micsoda különbség! Csak össze kell hasonlítani a Bloomberg cikkét a Reuters hírügynökség ugyanerről szóló jelentésével, ahol tisztán szerepel, melyik időpontról beszélt a szóvivő. Vajon mi késztette a tudósítót arra, hogy kiforgassa Szijjártó Péter szavait, vagy álhíreket tegyen fel a világszerte olvasott Bloomberg-portálra? Az újságíró egyik „objektív” tudósításából például arról értesülhetett a nagyvilág 2010-ben, hogy „a Bajnai Gordon és Simor András által felépített bizalmat a Fidesz könynyen leronthatja a jegybankelnök támadásával”. Elég sajátos értelmezése a Gyurcsány–Bajnai-kormányok által csőd közeli helyzetbe vitt gazdaság és a nyolcmilliós havi fizetéséért küzdő volt elnök drámai tusájának.
De nem érdemes az újságíró ferdítéseire időt pazarolni, majd megvédi őt a hozzá hasonlóan objektív Bolgár György, aki egyszer már szárnyai alá vette a tudósítót. A keddi akció azonban védhetetlen: az összes többi híradásnál jóval hamarabb elterjesztett hamis információja a tőzsdéken percek alatt a gyengítette a forintot, miközben tudhatta, hogy a „hír” cáfolata kettő óra előtt nem jelenhet meg. Adott volt tehát a tér és az idő – a spekulánsok számára. Főleg azoknak, akik előre tudhattak a „nagy tévedésről”. A Bloombergnek óriási presztízsveszteséget jelentő eset miatt a hírügynökség ugyan bocsánatot kért a jegybanktól, de ezzel nem úszszák meg a pénzügyi felügyelet vizsgálatát. Mondjuk egy olyat, mint amikor a Bajnai Gordont támogató Soros György az OTP-részvények árfolyamesésére spekulált, és néhány perc leforgása alatt 12 százalékos zuhanást okozott. Az öreg spekulánst a felügyelet akkor félmilliárd forintra bírságolta. Most is ugyanilyen következetességet várunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...