Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 24., szerda

A kormány kiemelten fontosnak tartja a könyvkiadás támogatását


Az UNESCO 1995-ben a Könyv és Szerzői jogok világnapjává nyilvánította április 23-át, ezen a napon halt meg ugyanis Shakespeare és Cervantes. Magyarország kormánya a könyvkiadás és a kiadók támogatásán kívül rendkívül fontosnak tartja az értő olvasás népszerűsítését, és a magyar irodalom külföldi megjelenését. 

A Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadás Kollégiuma több tételben, összesen közel 1,3 milliárd forintot költött a könyvszakma támogatására a tavalyi évben: szépirodalmi művek megjelentetésére (79.350.000 Ft.), ismeretterjesztő és tudományos művekre (145.011.000 Ft.), gyermek és ifjúsági kiadványokra (18.550.000 Ft.), kritikai kiadásokra (2.903.000 Ft.), hosszútávú kiadói programokra (72.882.030 Ft.), felsőoktatási kiadványokra (29.930.000 Ft.) szakmai kiadványokra (97.135.271 Ft.). A kiadásokon kívül különböző rendezvényeket (72.190.019) és egyedi pályázatokat (44.306.000) is támogatott. A Márai-program folytatására 423.000.000 forint állt rendelkezésre. Az előbbi tételeken kívül Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere 2012-ben a miniszteri keret terhére összesen 172.200.000 forint támogatást ítélt meg.

A Publishing Hungary program keretein belül az NKA 2012-ben 300.000.000 forint támogatást szánt arra, hogy a Balassi Intézet és a külföldi magyar intézetek szervezésében hazánk nemzetközi könyvvásáron vegyen részt. A program elsődleges célja a minőségi magyar irodalom megismertetése a nemzetközi olvasóközönséggel.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden évben Fitz József-könyvdíjat adományoz azon három kiadás szerzőjének, fordítójának vagy kiadójának, melyek a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségének javaslatára a könyvtárakban a legnagyobb sikert aratták. Ezen kívül a tárca a kedvezményes kamatozású könyvszakmai hitelprogrammal 1 milliárd forint értékben támogatja a hazai kiadók könyvkiadásait.

A kormány kiemelten kezeli a könyvkiadás, valamint az olvasás ügyét. Ennek megfelelően tervei közt szerepel egy új olvasásnépszerűsítő program elindítása.

Budapest, 2013. április 23. 
(Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárság)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...