Amikor a magyar felkelés 1956. október 26-án kirobbant, a nap főszereplői között egyetlen népi írót találunk, Veres Pétert.A budapesti Bem szobor előtt felolvasta a Magyar Írók Szövetsége határozatát, amelyben az írók együttérzésükről biztosították a megújulási mozgalmat és követelték Nagy Imrének a kormány élére való visszatérését.
Az országban már nyár óta forradalmi helyzet uralkodott, abban az értelemben, hogy a legkülönfélébb véletlenek folytán bármely pillanatban forradalom törhetett volna ki. Jelezték ezt a Pet6őfi köri viták, de nem oldódott föl Rákosi Mátyás szovjet beavatkozással történt eltávolítása után sem, mert Rajk László október 6- i temetése ismét pattanásig feszült helyzet tünetét mutatta.
Nem kevésbé a szeptember 17-.i Írószövetségi tisztújító közgyűlés, amelyen legalábbi8s az írók úgy viselkedtek, mintha Magyarországon megszűnt volna a diktatúra.
1947-óta, habár csak az Írószövetségben ismét szabad választásokat rendeztek. E választáson kibuktak a vezetőségből a Rákosihoz és a régi irányításhoz húzó írók, köztük Darvas József Elnök.
Helyükbe Nagy Imre hívei és az addig háttérbe szorított, elnémított írók kerültek.
A Szövetségnek ismét Veres Péter lett az elnöke a két társelnök egyike Tamási Áron volt és a huszonöt tagú elnökségben a népieket az említetteken kívül még Illyés Gyula,Jankovich Ferenc, Németh László , Szabó Lőrinc és Szabó Pál képviselte.
Az Írószövetségben tehát a népi írói csoport jelentőségének megfelelő képviseletet kapott, az elnökségnek több mint egynegyedét alkotta. Az előre nem látható véletlen, amelynek révén a forradalmi szituáció forradalomba csapott át, az általános elégedetlenséget tükröző október 23.-i tüntetés volt.
Ennek és az ezt követő események megítélésében a kommunista párton belül megosztottság, illetve szakadás keletkezett. Az első két népi író, aki a fegyveres harcok kirobbanása után megszólalt, Sinka István és Tamási Áron volt.
Sinka István "Üdv néked Ifjúság"címen október 26-án verset írt, üdvözölte az ifjúságot és a magyar népet, amely ""lángban és vérben" született meg újra.
Sinka István: Üdv néked ifjúság!
Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
Így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezer évben
Vérrel és vassal tanítja zsarnokát.
Buda, 1956. október 26.
Ugyancsak október 26.-án Tamási Áron felolvasta a rádióban Magyar Fohász című írását a forradalom elkerülhetetlenségéről.
A koraesti órákban elhangzott előadásában az igazi8 emberi és nemzeti lét utáni sóvárgásról beszélt és arról, hogy nép nem tehetett mást, mint amit tett.
"A kor forradalmát magunknak kellett volna végbe vinnünk-mondotta. De mivel nem ezt tettük, csak ajándékba fogadtuk el, olyan esztendők rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találta meg nyugalmát és alkotó nerejét bénaság fenyegette. Ezért kellett megtörténnie annak, ami megtörtént".
Tamási azt kérte,hogy a hatalmak, "Amelyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát ,kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni,a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azok na mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek." Fohászát a jeles író a harcok mihamarabbi befejezésében bízva és abban a reményben zárta, hogy a harcok résztvevőit igazságtalan ítélet nem éri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése