Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. október 10., szerda

Nyílt levél Magyarország kormányfőjének

29 hozzászólás
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Legutóbb 2012 augusztusában – bár a választópolgárok többségével nincs levelező viszonyban – üzenet, tájékoztatás érkezett Öntől több munkatársunk címére, Magyarországon és Kanadában. Több milliós példányszámban, a családtagoknak külön-külön is elküldött, az Ön színes fényképével „díszített” levelek mindegyikén olvashatók voltak azok az adatok, melyeket a tervezett, előzetes regisztráció alkalmával az Ön hatóságai majd ismételten rögzíteni fognak 2014-ben – feltételezve azt, hogy a Fidesz-KDNP koalíciós kormány addig még hivatalban marad.
A következő levele is oda kerül, ahová való – a szemétkosárba.
Ön nem csak az Európai Unió és az IMF ellen vív „szabadságharcot”, hanem ellenünk, a szavazópolgárok ellen is.
Amint az ismert, ezek a kéretlen levelek jeletős mértékben megterhelték az ország költségvetését, azokat a kormányzati, közigazgatási hivatalokat – a Magyar Posta munkatársait is! – melyek akarva-akaratlanul közreműködői ennek az egyoldalú, zaklatással is felérő levelezésnek.
Tisztelt Orbán Viktor Úr!
Kérjük, mint kormányfő, felelős politikus, és mint választópolgár honfitársunk adjon magyarázatot arra, hogy ha hivatali idejében immár hagyományos módon levelezés útján szólít meg bennünket és az Ön által hasznosnak tartott ötleteivel, vízióival zavarja magánéletünket – és levelei tartalmazzák a mi regisztrációs adatainkat – akkor miért lesz szüksége újabb regisztrációra 2014-ben?
Magyarország még életben lévő lakosai, és az Ön hivatali ideje alatt eddig elmenekült 200 ezer honfitársunk megtapasztalhatták, hogy a nemzeti konzultáció álarca mögött az ország miniszterelnöke rendeleti úton kormányoz – hasonlóan a háborús évek politikai vezetőihez – nos, ha így van, akkor miért nevezi e kéretlen leveleket „nemzeti konzultációnak”?
Ön a mi gyermekeinktől elvett pénzből nevelte fel a gyermekeit, hiszen választott szakmájában, hivatásában Ön egyetlen napot sem dolgozott, immár több mint húsz éve tiszteletdíjakból és a politikusoknak megszavazott illetményekből él – a munkával megkeresett jövedelméből aligha lett volna képes eltartani családját. Kénytelenek vagyunk e témát is a szemére lobbantani, hiszen mi, a választópolgárok, 40-50-60 ezer forintból vegetálunk és nem öt gyermeket, hanem egyetlen egyet is csak lemondások árán vagyunk képesek etetni, ruházni, iskolába járatni.
Ne szóljon bele a magánéletünkbe – abba, hogy hány gyermeket szűljenek az anyák – hiszen a teherviselés (melyre folytonosan hivatkozik) nem azonos az Ön és cinkosai teherviselésével.
Ne panaszkodjon kül- és belföldön a nehézségeire, arra, hogy „nehéz kormányozni egy olyan országot, melyben tízmillió szabadságharcos él”. – Mi nem óhajtunk „szabadságharcosok” lenni. Főleg nem az Ön vezetése alatt.
Mint az Európai Unió tagállamának lakosai, demokratikus viszonyok között kívánunk élni, hasonló életszínvonalon és az EU-tagállamok számára biztosított szabadságjogokkal rendelkező jogállamban.
Szemenyei-Kiss Tamás
újságíró,
Budapest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...