Ábrázolási törekvések

Történelmi elkésettségben szenvedő társadalom, megáporodott, elposványosodott élet, irodalomtól-politikától elzárt, hangtalan nép teremthet-e nagy irodalmat – ennek a helyzetnek gondjával, lendítő és akadályozó hatásával kellett megküzdeni a népi íróknak, Lukács György fogalmazásában: hogyan lehetséges az életanyagnak ezt a hibáját művészileg feloldani. Válasza az volt, hogy – bár közvetlen feloldás nem lehetséges – az írói éleslátáson, az "író embert- és társadalmat-látó tekintetén" múlik az irodalmi érték. A népiek azért lehettek új irodalmi korszak megalapozói, mert elmúlásra ítélt társadalom vádlóiként léptek fel, "teremtő leltározást" végeztek, s munkájukban a leszámolás egyértelmű indulata, kritikai pátosza hevítette őket. Lukács György végső következtetése azonban – a "nagyrealizmus" normáját képviselő esztétika nevében – elvitatta a népiektől a teljes értékű irodalmi alkotás lehetőségét. Összegező igényű, 1946-ban írott Népi írók a mérlegen című tanulmánya szerint a magyar társadalmi élet betegsége objektíve és szubjektíve egyaránt ellene szegült az "élet nagyvonalú és egységes realisztikus ábrázolásának". Másutt fejtette ki, hogy a magyar irodalom azért nem ment át a nagy-realista korszakon, azért hiányzik történetéből a francia és orosz típusú realizmus, mert ennek a realista irodalomnak a társadalom fejlettsége az alapfeltétele: a tőkés gazdasági fejlődés következtében létre-{309.}jövő egységes polgári irodalom. A népi irány "teremtő leltározása" valóban nem ismételte, de nem is ismételhette meg a 19. századi francia és orosz regény történelmileg adott formáit. Nem lehet azonban elvitatni, hogy megteremtette az "életanyag baját" legyőző eszközeit. Nem a polgári korszak eszményített nagyrealizmusának eljárásai, hanem a kor lehetőségei és követelményei szerint. Illyés Gyula és Németh László, Tamási Áron és Szabó Pál, Kodolányi János és Erdélyi József új esztétikum megalkotója is. Irodalmilag ez új világnak, a parasztság életének felfedezését jelenti: pátoszát a felfedezés igazságából nyeri s a tárgy és megjelenítés újszerűségéből. Föltáratlan, ismeretlen világot nyitottak meg; Ady kezdeményezését, a történelmi tudatú nemzeti önismeret munkáját folytatták és mélyítették el, legjobb műveikben megalkották a realizmus új változatait. Az önéletrajzban és a dokumentumban, a költészetben és az esszéregényben, a lírai epikában és a tanulmányban továbbösztönző eredményekhez jutottak. Az írói "éleslátás" egyértelműen és értéket teremtően érvényesülhetett "teremtő leltározásban": az elmúló világ megörökítésében és a paraszti sors fölfedezésében. A paraszti demokratizmus kínálhatta azt a nézőpontot, ahonnan feloldható volt az "életanyag hibája".
A mozgalom "kétarcúsága" a szépirodalmi alkotásokban is jelentkezett. A népi írók iránya nemcsak legyőzője, de rabja is a magyar társadalom betegségeinek, a társadalmi erők gyengeségeinek, az elmaradottságnak. Egyes művek, de életpályák is, tartalomban és formában az elmaradottságot, elkésettséget igazolják, felruházzák a nemzeti sors szükségszerűségével, megteremtik az ösztönösség és irracionalizmus népi-nemzeti eszményeit. A polgári társadalom tagadását civilizáció- és fejlődésellenes vádirattá torzítják s az élet mély bajának ellenszereit az ősi szimbólumvilág, a primitív életforma észjárásában, nacionalista tartalmú jelképrendszerben és ízlésvilágban lelik meg. Az elmaradottság eszményítése létrehozta az irracionális fajszemlélet, a különös magyar sors romantikus mitológiáját s a paraszti sorsot és tudatvilágot a nemzettel azonosító szemlélet gyakran útját állta az írói kiteljesedésnek is: a stílus megrekedt a provinciális magyar jellegzetesség szintjén. Ennek az irodalomnak őse és eszmei ihletője Szabó Dezső. Hősi és tragikus végzettudatból eredő fajkultusza kialakította a "két malomkő" között őrlődő nemzet fogalmát, faji öntudatra ébredt hőseivel azt akarta ábrázolni, hogy eljátszott századok után megnyílik a fölemelkedés útja, ha a faj tiszta erői hivatásukra találnak. A népi írók egy része erre a történelem menetével szembeszegülő öntudatosításra vállalkozott.
A "népi" írók mozgalmát a magyar történelem "fájdalmas késései" hívták életre. E században alig ismerünk az övékénél ellentmondásosabb irodalmi és ideológiai áramlatot. A mozgalom sok értéket hozott: a gondolkodás serkentője s a realizmus új válfajainak kísérletezője volt. Az idő kívánalma azonban továbbjutást követelt; többek között azt is, hogy a történelmi kényszerből irodalmi értéket teremtő írók maguk végezzék el eszmék, módszerek, írói eszközök fölülvizsgálatát. A mozgalom nehéz, fullasztó korban született. Ami egykor első feladat, az írói elkötelezettség benső parancsa lehetett, később megrögzítő, visszatartó erőként is érvényesülhetett. A népi írók közül tovább azok jutottak, pályájuk azoknak emelkedett, akik elvégezték a múlttal való számvetést s a történelem kínálta új kérdésekre tudtak válaszolni.
A felszabadulással új szakasz kezdődött a népiek művében is.

Irodalom

Féja Géza: Parasztírók előretörése. ErdHel 1932. 504–505. – Buday György: Az agrársettlement mozgalom útja. Nyug 1933. I. 32–36. – Babits Mihály: Könyvről könyvre. Nyug 1933. I. 126–127., 308–309. – Németh László: A Válasz. Tanú 1934. 8. sz. 194–196. – Ujvári László: Narodnikok a magyar irodalomban. Kor 1934. 905–909., 1935. 45–49. – Illyés Gyula: Nép és népiesség. Magyarország 1935. dec. 25. és I. Gy.: Magyarok. 1938. – Veres Péter: A parasztság és az irodalom. Gondolat 1935. 275–280. – Komlós Aladár: A régi népiesség és az új. ErdHel 1935. 40–46. és K. A.: Írók és elvek. 1937. – József Attila: "Új szellemi Front." Szocializmus 1935. május 198–204. és Összes művei III. 1958. – Ujvári László: Az Új Szellemi Front Magyarországon. Kor 1935. 439–443. – Nagypál István: A Választól a Tanúig. Gondolat 1935. 348–351. – Sárközi György: A "Válasz". Új Szellem 1936. 4. sz. 7–8. – József Attila: "Márciusi Front." Szép Szó júl.–aug. 296., 1937. Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? Szép Szó 1937. szept. 172–173., és Összes művei III. 1958. – Gaál Gábor: A mai magyar szociográfia és az irodalom. Kor 1937. 406–410. és Válogatott írások. Bukarest 1964. – Barta Lajos: Viharsarok és Atlantisz. Kor 1937. 600–608. – Nagypál István: Új március – új nacionalizmus. Gondolat 1937. 73–79. – Németh Imre: Irodalmi pörök. Híd 1937. 2. sz. 1. – Kovács Imre: A Márciusi Front. Hitel 1937. 154–159. – Féja Géza: Népi arcvonal. Tátra 1937. 6. sz. 166–169. – Erdei Ferenc: A szabadság politikája. Válasz 1937. 717–721. – Bálint György: "Baloldali mazochizmus" vagy szektademokrácia? Gondolat 1937. 3–4. sz. 137–139. és A toronyőr visszapillant. 1961. – Ortutay Gyula: A magyar népismeret mai helyzete. Új Szellem 1937. máj. 1. – Bálint György: Hozzászólás a városból. PN 1938. jan. 30. – Bóka László: Népi kultúra és irodalmi népiesség a háború után. Az Ország Útja 1938. 2. sz. 89–98., Népi kultúra, irodalmi népiesség, népi gondolat. Az Ország Útja 1938. 5. sz. 339–340. – Darvas József: Népi gondolat – és irodalmi népiesség. Híd 1938. 6. sz. 8. – Kovács Imre: A nagy per. Híd 1938. 3–4. sz. 1. – Lukács György: Írástudók felelőssége. UH 1939. 5. sz. 5–18. és Írástudók felelőssége. 1945. – Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra. 1939. – [Révai József] Vörös Sándor: Demokrácia és szocializmus a népiesek irányzatában. UH 1939. 7. sz. 18–27. – [Révai József] Vörös Sándor: A magyar népiesek viszonya a proletárinternacionalizmushoz. UH 1939. 5. sz. 31–44. – [Révai József] Vörös Sándor: A magyar népiesek viszonya a fasizmushoz. UH 1939. 6. sz. 16–25. – [Révai József] Vörös Sándor: A magyar népiesekről.UH 1939. 4. sz. 53–63. – [Révai József] Vörös Sándor: Pillantás a jövőbe. UH 1939. 8. sz. 42–51. – Veres Péter: Népi írók és parasztmozgalom. KelN 1939. 8. sz. 3–4. – Lándor Béla: Magyarságtudomány és valódi tudomány. UH 1939. 10. sz. 52–65. – Kovács Imre: Levél a Márciusi Frontról. KelN 1940. 6. sz. 13–14. – Veres Péter: A mai magyar népi írókról. Kor 1940. 516–523. – Keresztury Dezső: Az új magyar népiesség problémái. Jelenkor 1940. okt. 15. 5–6. – Révai József: A "népiesek" széthullása. UH 1940. 5–6. sz. 5–8. és Marxizmus és magyarság 1946. – Németh László: Egy műfaj haldoklása. Magyar Élet 1941. 3. sz. 10–14. – Cs. Szabó László: Mérleg. Nyug 1941. 475–489. – Veres Péter: Ember és írás. 1941. – Erdei Ferenc: A reformkorszak epilógusa. KelN 1941. ápr. 1.– Gábor Andor: A "Márciusi Front" széthullása. UH 1941. 5. sz. 40–45. – Losonczy Géza: Megbántott irodalom. Nszava 1941. júl. 13. – Féja Géza: A Márciusi Front hiteles története. Magyar Út 1941. ápr. 10. – Kállai Gyula: Őszinte szavak egy mozgalomról Nszava 1941. ápr. 13. – Darvas József: A népi írók új útja. Nszava 1941. ápr. 13. sz. – Lukács György: Prológ vagy epilóg? UH 1941. 2. sz. 13–30, és Írástudók felelőssége. 1945. – Erdei Ferenc: Hőskorunk. KelN 1941. 8. sz. 3–4. – Darvas József: Hűség a néphez. Magyar Élet 1941. 8–9. sz. – Fodor József: Sípja régi babonának...Ujság 1941. júl. 18. – Kovalovszky Miklós: Új népi irodalom. Fiatal Magyarság 1941. szept. 18. szept. 25. – Kovalovszky Miklós: A nép költői. Fiatal Magyarság 1942. szept. 10. – Darvas József: A népi írók nevében. SzabSzó 1942. júl. 19. – Asztalos István: Levél egy régi munkatársamnak. MCsill 1942. II. 77–81. – Németh László: Fantomok ellen. MCsill 1942.I. 212–219., 257–262. – Szabó Pál: A Kelet Népe viszontagságos pályafutása. Magyar Út 1942. okt. 22. – Móricz Zsigmond: Miért támadják a falukutatókat. SzabSzó 1942. aug. 9. – Kovács Endre: Népiség és urbanitás. Sorsunk 1942. 505–514. – Juhász Géza: A magyar irodalom regénye. KelN 1942. ápr. 15. 1–3. – Németh László: Népi író. MCsill 1943. 1. sz. 3–8., 2. sz. 67–74., 3. sz. 131–136. – Kállai Gyula: A megvádolt irodalom kérdésében. Nszava 1943. ápr. 11. – Kállai Gyula: Írók az eresz alatt. Nszava 1943. szept. 12. – Solt Andor: Népi írók irodalomtörténetírása. ItK 1943.246–250. – [Révai József] Kállai Gyula: {311.} Népiség, demokrácia, szocializmus, 1943. – Juhász Géza: Népi írók. 1943. – Mód Aladár. A Szabad Szó és íróinak feladata. SzabSzó 1944. febr. 27. – Veres Péter: Az író politikája. MCsill 1944. 7–16. – Révai József: Marxizmus és magyarság. 1946. – Révai József: Marxizmus és népiesség. 1946. – Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. 1947. – Illyés Gyula: Az idő kérdései. Válasz 1946. okt. 1–14. – Darvas József: Perújítás. Forum 1946. szept. 50–56., okt. 138–145. – Haraszti Sándor: Urbánusok és népiesek. Forum 1946. szept. 95–98. – Lukács György: A Válasz első száma. Forum 1946. okt. 178–182. – Lukács György: Népi írók a mérlegen. Irodalom és demokrácia. 1947. – Lukács György: Régi és új legendák ellen. Forum 1947. 3. sz. 203–210. – Lukács György: A népi irodalom múltja és jelene. Vság 1948. 2. sz. 88–102. és Új magyar kultúráért. 1948. – Juhász Géza: A népi írók. Alföld 1954. 4. sz. 75–89. – Juhász Géza: Néhány megjegyzés a népi írók vitájához. Alföld 1955. 3. sz. 116–119. – Nagy Péter: A népi írók értékeléséhez. IU 1955. febr. 5. – Ortutay Gyula: A "népiesség" kérdéséhez. SzabN 1955. márc. 20. – Fodor József: "Népi vita" – s ami még marad [1957.] A történelem sodrában. 1961. 245–247. – Gellért Oszkár: A népi írók útja. Nszab 1957. jún. 16. – Mesterházi Lajos: Útvesztés tanulságokkal. Nszab 1957. máj. 26. – Féja Géza: Viharsarok. (Bevezető) 1957. – Darvas József: Tiszántúl. (Bevezető). 1957. – A "népi" írókról. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása. TársSz 1958. 6. sz. 38–69. – Kállai Gyula: A népi írókról. Nszab 1958. máj. 6. – Mesterházi Lajos: Előhang a "népi" vitához. ÉI 1958. júl. 18. 1. – Sőtér István: Irodalomtudományunk feladatai a népi írók vitájában. MTud 1958. 297–304. – Diószegi András: A "népi" írók nacionalizmusáról. Kort 1958. 9. sz. 373–383. – Diószegi András: A "népi" írók tragikus magyarság szemléletéhez. Nszab 1958. szept. 11. – Molnár Erik: Irracionalizmus és ösztönösség. Kort 1958. 10. sz. 5G9–571. – Horváth Zsigmond: A "népiek" irodalomszemléletének néhány problémájáról. Kort 1958. 8. sz. 252–255. – Ortutay Gyula: A népi írók kérdéséről. Kort 1958. 10. sz. 572–582. és Írók, népek, századok. 1960. – K. Nagy Magda: Sziget vagy tenger? Kort 1958. 9. sz. 384–392. – Klaniczay Tibor: Népiesség és romantika. Kort 1958. 12. sz. 894–900. – Történészvita a "népi" írókról. Száz 1958. 5–6. sz. 732–757. – Pamlényi Ervin: Történelmünk kérdései – "népi" megvilágításban. MNemzet 1958. szept. 21. – Vita a népi írókról. A MTA Irodalomtörténeti Intézetében 1958. szept. 8–9-én tartott tudományos ülésszak előadásainak és hozzászólásainak jegyzőkönyvi kivonata. 1958. – Szabolcsi Miklós: Megjegyzés a vitához. Kort 1959. 1. sz. 97–102. és Költészet és korszerűség. 1959. – Király István: Kezdetek és előzmények. Kort 1959. 3. sz. 448–456. – Tóth Dezső: Parasztság, nemzet, népiesség. Kort. 1959. 103–108. – Kovács Endre: A Sarlós mozgalom és a magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. 1962. 301–336. – Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. 1962. 409–445. – Varga Rózsa: A népi írók Szabad Szó c. lapjának történetéből. ItK 1962. 439–453. – Varga Rózsa: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a népi írók. ItK 1963. 566–580. – K. Nagy Magda: A Válasz. 1963. – Féja Géza: A társadalomrajz tegnap és ma. Vság 1963. 6. sz. 60–64. – Pamlényi Ervin: A Válasz a mérlegen. Mnemzet 1963. aug. 4. – Hegedüs András: Azonosság és különbözőség. Kort 1963. 1844–1852. – Bata Imre: A Válasz indulása. Ívelő pályák. 1964. 97–151.