Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 22., szombat

Pozícióba kerülni

Őrültség, populizmus, visszatérés a gulyáskommunizmushoz – a Financial Times Deutschland publicistája szerint ezeken kívül semmi egyebet nem jelez, hogy a magyar kormány szeretné állami kézben tudni a jelenleg az E.ON Ruhrgas tulajdonában lévő magyarországi gázüzletet. Jól átgondolt, veretes szavak. De azt vajon milyen kifejezésekkel írná körül a jegyzetíró, ha valakik egy általuk eltitkolt szám kapcsán rendre azzal szerelnék le az érdeklődőt, hogy az a bizonyos szám a lehető legalacsonyabb, pontosan annyi, amennyi, becsszóra nem több, mint másutt?
 

Pozícióba kerülni
Őrültség, populizmus, visszatérés a gulyáskommunizmushoz – a Financial Times Deutschland publicistája szerint ezeken kívül semmi egyebet nem jelez, hogy a magyar kormány szeretné állami kézben tudni a jelenleg az E.ON Ruhrgas tulajdonában lévő magyarországi gázüzletet. Jól átgondolt, veretes szavak. De azt vajon milyen kifejezésekkel írná körül a jegyzetíró, ha valakik egy általuk eltitkolt szám kapcsán rendre azzal szerelnék le az érdeklődőt, hogy az a bizonyos szám a lehető legalacsonyabb, pontosan annyi, amennyi, becsszóra nem több, mint másutt?
Létrehozva: 2012. augusztus 28., 09:05
 nyomtat küld
A kérdés egyáltalán nem költői, a fenti válaszadási gyakorlat az E.ON vezetőié. Olyankor szokták alkalmazni, amikor valaki azt tudakolja tőlük, mennyibe is kerül pontosan az Oroszországból általuk Magyarországra hozott földgáz.
Amikor az E.ON a múlt évtized közepén megvásárolta a Moltól a gáznagykereskedő és -tároló céget, megörökölte azt az 1996-ban kötött szerződést is, amely a Gazpromtól megvásárolt fűtőanyag árképzését rögzíti. A részletekről a szerződő feleken kívül emberfia nem tud semmit, csupán azt, hogy a tarifa nem a kitermelés és a szállítás költségein alapul, hanem az olaj világpiaci alakulását követi.

Az effajta árképzést Hollandia vezette be egykor azért, hogy a fogyasztóknak még éppen ne érje meg egyéb tüzelőanyagra – olajra – váltani, s az állam a lehető legnagyobb járadékbevételre tegyen szert. Ez a kitermelőknek kimagasló biztonságot és hasznot garantáló, ám a piaci versenyt, ezáltal az alacsonyabb árak kialakulásának lehetőségét megfojtó gyakorlat egy ideig előnyösnek látszott, amióta azonban az olaj ára meredek emelkedésbe kezdett, jószerivel csak károkat okoz.

Az azonnali piacon már régóta kedvezőbbek az árak, de az elégtelen vezetéki összeköttetések és a homályban tartott gázszerződés béklyójában ebből a magyar fogyasztók csak keveset profitálnak. És soha nem is lesznek képesek többre, hacsak nem változnak meg a peremfeltételek. Mondjuk olyan módon, hogy a kormány megváltoztatja őket.
A Gazprommal kötött gázvásárlási megállapodás 2015-ben lejár, helyette új, a mostaninál lehetőleg kedvezőbb szerződést kellene kötni. Jelen állás szerint a kérdés az, rábízzuk-e a magyar fogyasztók bőrére és az ország versenyképességére menő alkut a német vállalatóriásra, vagy tárgyaljon a magyar állam.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.
(Erdősi Csaba - Magyar Nemzet, 2012. augusztus 28.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség
       Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...