Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. május 19., szombat

A Gyurcsány-jelenség, avagy a politika lumpenizálódása

Gyurcsány volt az egyik leghangosabb, aki követelte Schmitt Pál lemondását. Most kiderült a régi mondás igazsága: bagoly mondja verébnek. Mégis azt mondom: nincs igazuk azoknak, akik szerint Gyurcsánynak kell bizonyítania ártatlanságát. Már a római jogban szerepel a bűnösség bizonyításának kötelezettsége, vagyis az ártatlanságot nem kell bizonyítani! Az ártatlanság vélelme szent és sérthetetlen. Nos, a pécsi egyetemen mostanáig két bizottság is kutakodott, de, ahogy a mondás járja, vajúdtak a hegyek, és szültek egy egeret. A kérdések kérdése azonban maradt: Gyurcsánynak vajon miért nincs egyik dolgozatából sem saját példánya? De én itt most nem a konkrét üggyel, hanem a jelenséggel foglalkozom.


A nagy társadalmi formaváltások idején gyakori probléma a lumpenmentalitás megjelenése a hatalom csúcsain. A zavarosban halászók ideje ez, amikor minden képlékeny, cseppfolyós. Példa rá a francia forradalmat követő időszak, amikor az országot elönti a korrupció szennyes árja, és az új osztály legfőbb tevékenysége éveken át a lefejezett régi uralkodó osztály vagyonának megszerzése. Ennek majd Napóleon vet véget, konszolidált viszonyokat, jogállami rendet teremtve, például megalkotva a Code Napóleont. Ugyanezt látjuk a nácizmus és a lenini-sztálini szovjetrendszer születésekor. Zavaros időszak 1917 és 1933 is. A hatalom csúcsára kétes egzisztenciák kerülnek, lumpenelemek, gondoljunk csak magára Sztálinra és Hitlerre. Az ilyen szituációkban felerősödnek a kontraszelekciós mechanizmusok, amelyek eredményeként a társadalom salakja kerül a csúcsra.

A kelet-európai rendszerváltás is fölkavarta a mocsarat. Az állami vagyont mindenütt szétlopta egy szűk csoport, ahelyett hogy megteremtették volna a széles részvénytulajdonosi középosztályt, ahogy ez Nyugaton kialakult. Ezekben az években sikerül megteremteni azokat a zavaros jogi állapotokat, amelyek a szerencselovagoknak kedveznek. Ebben a zavarosban halászik meglepő eredményességgel a volt KISZ-vezér, és válik milliárdossá pillanatok alatt. Ez nem is sikerülhetne lumpenmentalitás nélkül: erkölcsi gátlások nélkül. 2004 őszén már a hatalom csúcsán, a miniszterelnöki bársonyszékben ül. Szabad demokrata ikerpárjával, az orvos végzettségű Kóka Jánossal együtt a hatalom csúcsára kerül. Valamiért Magyarországon kialakult az a szerencsétlen tévhit, hogy aki milliárdokat tudott összelopni (mert erről van szó!), a rendszerváltás utáni zűrzavaros években, az ért a gazdaságpolitikához.

Gyurcsányt Medgyessy Péter emeli a politika felhőrégióiba, aki azóta már megértette, hogy kígyót melengetett a keblén. A jótevő gátlástalan félreállítása mutatja Gyurcsány erkölcsi mentalitását. Apropó! Miért is ment Medgyessy 2004 szeptemberében? A korrupt SZDSZ-es miniszterek ügyében kialakult konfliktus miatt. Ki volt Gyurcsány királycsinálója, aki 2004. augusztus 14-én elsőként szólítja föl Medgyessyt a távozásra? Suchmann Tamás, a Tocsik-botrány hőse, Horn Gyula volt Privatizációs (többek szerint: tolvajlási) minisztere. Van ebben is valami fátumszerű.
(Magyar Nemzet, 2012. május 17.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

A család és a női életpályák

  Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...