Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. április 5., csütörtök

Megmentett gondolatok:A periférián élni, s megmaradni

2010. november 1., hétfő

 



Egyetlen célja volt, méltósággal és emberséggel felülkerekedni sorsa nehézségein.

-Katalin céltalanul bolyongott a városban,torkát elszorította a félelem.
Nem tudta kifizetni a lakbérét,két napot kapott arra, hogy előteremtse a hiányzó összeget.Dolgozik, de nincs bejelentve s a munkahelyén ért baleset tíz napra keresőképtelenné tette.
Ez az összeg hiányzott, ami ekkor kiesett. Sokat kesergett már azon hogy nem tud lakást venni, mert nem hitelképes.,pedig a lakbérként kifizetett összeget a saját lakás hitelének törlesztésére fordítaná inkább.
Most, erről sem tudott már gondolkodni, csak ment, meg sem látva az ünnepibe öltöztetett város gazdag pompáját.
Megállt egy tíz emeletes ház előtt,majd becsöngetett egy gyermekkori ismerőséhez.Egy pillanatig elfelejtkezett saját nyomorúságáról s a jó érzés hulláma töltötte el ahogy ott állt a meleg, aranyszínű fényben.
Klári, affektált közvetlenséggel fogadta.
Ülj le...várj egy percet. Katalin leült az asztal mellé, és körül nézett. Ebben a lakásban van valami nagyúri, ilyen fény csak a gazdagoknál lehet.
Ebben az édes, kéjes érzésben lehunyta szemét, s egy pillanatig nem gondolt semmire.
Ahogy visszajött Klári, egymásra néztek.
Egész jól festett, akárcsak a lakása. Azt is észrevette Klárin, hogy a szemhéj kissé puffadt, mint aki jól táplálkozik,sokat alszik,és nincsenek gondjai.
Ez a dagadt szemhéj valami alamuszi kifejezést kölcsönzött az arcának.
Mit szólsz? Tetszik a lakásom?
Kati, igazán nem irigy természet, de ebben a pillanatban irigység emésztette.
Úgy érezte, arca megnyúlik, szinte egycsapásra megsoványodik s ez képtelenné tette arra, hogy mosolyogjon, s valami kedves szóval válaszoljon.
Valamilyen gonoszságot szeretett volna odamondani neki, szerette volna megsérteni, megalázni- mint ahogy vele ezt oly sokszor tették már mások;egyszóval, megkeseríteni az örömét.Szerencsére ez az érzés nem tartott sokáig.
Lelke mélyén mindaz a jóság, amire képes volt, máris felgerjedt s támadásba lendült az irigység ellen. Lelki szemeivel látta,ahogy Klári első ízben belép új lakásába és tapsol örömében.
Ebben a pillanatban az irigység minden fagyossága és bénultsága már el is hagyta arcát.
-Iszol egy korty likőrt?-kérdezte Klári hanyagul.
-tudod, mostantól kezdve nem járhatunk úgy össze....
Értelek-mondta Katalin a rosszindulat vagy keserűség minden árnyalata nélkül.
Légy nyugodt-mondta szelíden; nem látsz többé....ma is csak azért jöttem,hogy megtudjam:mi van veled.
-Ezután lehajtott fővel ment lefelé a lépcsőn.Kint, már teljesen besötétedett.Hirtelen éles szél kapta oldalba,s hideg,ritkás, szúró cseppek spricceltek az arcába.
Átvágott néhány háztömb között s az egyik ház tövében két ember kuporgott összegömbölyödve.
egyikük motyogott valamit. A másik, aki most feléje fordult,az maradt néma és értetlenül nézte.Arca a szeplők alatt, halálosan fehér volt.
Rosszul érzi magát?
A másik szólalt meg helyette,hangja barátságtalan volt,értelmetlen hang, rossz ízű lehelet vágott ki a száján.Szürke arca már amúgy is sárgán fénylett a sötétben, megkeményedett,s ráncai vágtak, mint a száraz fának.
Katalint, mintha áramütés rázta volna meg,úgy villant arcára a döbbenet.Úristen!.....
Ordított valami iszonyú, vak gyanú tébolyában. Kis híján én is ide juthatok?!
Rémülten tovább indult.
Elhagyott még három nagy házat, néhány keresztutcát,nyugalom áradt szét város szerte.
-Aztán, valami mégis történhetett. Felemelte tekintetét, s nem messze az egyik ház előtt sötét tömegett vett észre.

Mi az?... Mi történt?... kérdezte lihegve a ház körül tolongó tömeg szélén álló emberektől.

Nem tudni pontosan-válaszolt egyikük,egy sapka és kabát nélküli szöszke legényke,aki egy kerékpárt tartott kormányánál fogva,- valaki levetette magát a ház tetejéről.
A rendőrök már a tetőn vannak.
Utat tört magának Kati a csődületben s némi tülekedés árán bejutott a tömeg elé. Egy oszlop tövében, lepellel letakart test feküdt. Mindenki egy irányba nézett, ő is arra fordult s akkor meglátta, mit néznek: egy fekete cipős lábat, mely kilátszott a lepel alól.Elhaló hangon odaszólt annak, aki mögötte állt:-menjünk haza! és hátrafordult:ismeretlen arc meredt rá elképedve.
Siófok,2007.december 26.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...