Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. március 3., szombat

Megmentett gondolatok: Szabó Piroska korábban megjelent írásai :Társadalomkritika

2011. február 10., csütörtök


Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Rég nem írtam, most néhány gondolattal mégis szólni kívánok Önökhöz!
Magam, úgy gondolom, elég keményen bírálom a társadalmi berendezkedést, a napi politika párt -kalmárait sem kímélve, mégis az a véleményem, hogy nem szabad egyoldalúan egy egy népcsoportra kivetítve igazolni önmagunk tévedéseit, bizonytalanságait, egzisztenciális gondjait.
Többször írtam már a demokratikus fejlődés állomásairól, a szakma felelősségéről,mint torz értékrendű médiahatásokról, a több ablakos kulturális nyitásról.

Ma, egy kicsit visszatekintenénk a történelembe, át néznénk nyugatra és értékeljük a ma magyar társadalmát.

Az egész társadalom nem alakult át polgári szerkezetté,tehát a nemzet sem válhatott az egész nép társadalmává.
Olyan erőteljes betöréssel és gyarmati üzletiséggel terjeszkedett ki a kapitalista termelés és áruforgalom a magyar társadalomra, hogy a meglévő polgári elemeket nem fölnevelte, hanem elsöpörte és fölszívta. Mégis,volt egy réteg a magyar társadalomban, amely a rendszerváltás viszonyai között kezdetleges kapitalista módszerekkel látta el a termelés és áruforgalom szerepeit. Azonban éppen, mert fejletlen volt, és mert a kapitalizmus olyan fejlett módszerekkel és felkészültséggel tört be a magyar társadalomba, nem tudott átváltani az új módra és elsorvadt a versenyben.
Ilyen formán a modern magyar polgári társadalom nem a korábbi történelmi fejlődés alapjain, hanem merőben új képződményként alakult ki. A kialakulás ilyen menete azt is magától értetődővé teszi, hogy a magyar polgári társadalom lényegesen különbözik az eredeti fejlődésű polgári társadalmaktól.
A nyugati polgári társadalom nagyon is történelmi képződmény, amelyet hosszú fejlődés alakított ki. A rendi társadalomban,a a nemesség rendi felelőssége alatt épültek ki a polgári társadalom összes elemei a termelés technikája éppen úgy, mint a polgári társadalomszervezetek, olyannyira, hogy az egész társadalmat polgári szerkezetté alakították.

Ennek a hosszas történeti fejlődésnek lett az eredménye, hogy az ilyen társadalmakban az egész nép a polgári társadalom keretei közé szerveződött és az egész közösség történelme folytatódott a polgári fejlődés útjain.
-Egész más lett a polgári társadalom a magyar fejlődésben. Mindenekelőtt gyarmati képződmény, mert külső függésből és kész külső példákból épült úgy, hogy a kifejlett kapitalista polgári társadalmaknak a vállalatai egyszerűen betelepedtek a magyar társadalomba.
De különbözik abban is a magyar polgári társadalom, hogy itt a kapitalista termelés nem történelmi társadalmi módszerekkel dolgozik, hanem nyers üzletiességgel és gátlástalan haszonra töréssel.

Ady úgy fogalmazta egyszer a magyar polgári fejlődés gyöngeségét, hogy "nálunk szétszórt, gerinctelen, urizáló hajlamú polgárság termett".
Nem csak az ő idejében volt ez így, hanem ma is ez a helyzet.

-A polgárok politikai fejlődése általában döntő tényezője a magyar demokrácia előrehaladásának, most pedig, amikor demokráciánk előrelépésének kritikus szakaszán vagyunk, különösen az.
Hogy polgártársaink politikai fejlődésük útján hogyan haladnak előre, és hol tartanak most, az mérhető az egyes pártok politikájával és annak hatásával, amelyben a médiahatások is jelentős szerepet játsszanak. Mélyebben és igazán érthetővé csak akkor válik, ha e politikai fejlődésnek mélyebb történeti és társadalmi alapjait is szemügyre vesszük.
A mai helyzetben, úgy tehetjük fel a kérdést, hogy tovább akarjuk e vinni demokráciánk útját?

A kérdés így merőben hamis, tehát felelni sem lehet rá.
A valóságban a kérdés úgy áll, hogy a polgárok politikai fejlődése mi módon halad előre, ebben az új helyzetben, a nyilvánvalóvá lett tanulságok alapján. S ez a kérdés végtelenül komoly további fejlődésünk szempontjából.
Miről van szó? Nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom fejlődését egyedül a demokrácia útján vihetjük előre. Az is nyilvánvaló, hogy a tömegek számára egyedül a demokrácia biztosítja a teljes felszabadulásnak és a felemelkedésnek a lehetőségét.
Az is nyilvánvalóvá lett, hogy ezzel a fejlődéssel szemben jelentékeny erők szervezkedtek és ezek igen széles körben befolyást szereztek általában az egész társadalomban.
Ebben a helyzetben az a kérdés, hogy a polgárság tudja e úgy vinni tovább politikai fejlődését, hogy széles tömegeivel fel tud sorakozni a demokrácia oldalán, vagy pedig megtorpan ezen az úton és széles tömegek,vagy passzív tényezők maradnak a demokráciában,vagy esetleg ellene mozgósíthatók.
A történelem minden példája s a magyar társadalom eddigi politikai fejlődése világosan és félreérthetetlenül mutatja az utat.:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...