Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. október 17., szerda

A Magyar Diaszpóra Tanács stratégiai szerepéről


2012. október 19-én, az LMP-hez kapcsolódó Ökopolisz Alapítvány meghívására Budapesten tart előadást Christopher Adam, a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője, kollégánk a Magyar Diaszpóra Tanács stratégiai szerepéről beszél majd, az izgalmas kérdéseket felvető tanácskozáson.
A Minerva Alapítvány, a Szlovákiai Magyar Kerekasztal, a Fórum Intézet és a Pons Danubii Európai Területi Együttműködési Csoportosulás részvételével sorrakerülő rendezvényen a nemzetstratégia témakör keretein belül egyebek mellett felszólalnak Mező János Bálint (az Ökopolisz Alapítvány igazgatója), Dorosz Dávid (az LMP országgyűlési képviselője), aki a parlamenti párt állásfoglalását ismerteti, valamint Halász Iván, a modern közösségeket érő migrációs kihívásokról tart előadást.
Az új hazafiság és nemzetpolitika témakörében a múlttal való őszinte szembenézés mellett konstruktív jövőkép megfogalmazását tűzik célul a résztvevők, mely a magyarságot autonóm, sokszínű és befogadó közösségként képes megjeleníteni. – Az új hazafiság, a résztvevő szervezetek, politikusok szerint azokra támaszkodik, akik értik és tisztelik a múltat, de nem rabjai a történelemnek. A program a nemzetpolitikát, mint szakpolitikát értelmezi – az ún. „workshop” során egy-egy szekcióban a szakpolitika egyes részterületeire vonatkozó javaslatok megvitatására helyezik a hangsúlyt. – Október 19-én tehát nem politikai összeborulás tanúi lehetnek azok, akik részvevői, megfigyelői lesznek a rendezvénynek, hiszen több baloldali, demokratikus szervezetnek, pártnak is fenntartásai lehetnek az ellenzék soraiban lévő, Lehet Más a Politika (LMP) szándékait, a jövőbeli terveit illetően.
Előzetesen csak remélni lehet, hogy Dorosz Dávid országgyűlési képviselő egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy miként képzeli el az LMP a „sokszínű és befogadó Magyarországot” – miközben, az eddigi nyilatkozataikból következően, sem a jobboldallal, sem a baloldali pártokkal nem terveznek együttműködést 2014-ben?
Miként teljesíthető egyszerre a „nemzeti újraegyesítés” kulturális dimenziója és a radikálisan új állampolgárság-felfogás kialakítása? – Mi jellemzi a vegyes nemzetiségű pártok (pl. a Most-Híd) helyzetét, milyen változásokat hoznak a kisebbségi magyar édekképviseletek terén? – A csak és kizárólag magyar kisebbség képviseletét felvállaló pártok (MKP, EMNP) mellett megjelenik-e olyan érdekképviseleti felfogás, amely a többségi nemzet pártjaiban létrehozandó magyar platformban lát esélyt? – Egyáltalán: tapasztalunk ilyen tendenciát a Kárpát-medencében?
Léteznek-e, milyen állapotban vannak a nyugati magyar diaszpórák képviseletét ellátó magyar platformok? – Lehet-e különbséget tenni a határon túli demokratikus szervezetek között az éppen regnáló magyarországi kormányoknak?
Miközben a határon túli magyar közösségek létszáma folyamatos csökkenésének lehetünk tanúi, a diaszpórában élő magyarok száma növekedést mutat az elmúlt két évtizedben – amint arról hírt adtunk legutóbb, 2010-2012 között kétszázezer magyar állampolgár (magyar, zsidó és roma) hagyta el az országot.
A „Magyar Diaszpóra Tanács stratégiai szerepéről” címmel elhangzó előadásában Christopher Adam valószínűleg említeni fogja az online média szerepét a szórvány magyarság tájékoztatásában, és annak a kiaknázatlan lehetőségeit is…
Szemenyei-Kiss Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...