Nincs közös pont

Ezzel a külföldön is hangoskodó ellenzékkel nemhogy a párbeszédnek nincs értelme, de semmiféle együttműködésnek.

Miközben a magyar társadalom jelesre vizsgázik szolidaritásból a soha nem látott válsághelyzetben – elég csak a temérdek felajánlásra, a védőeszközök gyártására átálló cégekre, az időseknek bevásárló fiatalokra s mindenekelőtt a heroikusan küzdő egészségügyi, oktatási és állami dolgozókra gondolni –, a magyar ellenzék a jelek szerint végleg bebizonyítja erkölcsi alkalmatlanságát. Jegyezzük meg: a szakmai alkalmatlanságát is, ha például Karácsony Gergely folyamatos bénázását nézzük.

De nemcsak a pártok, a balliberális holdudvar is csúnyán leszerepel. Már titkot sem csinálnak abból, hogy az egész világot s benne Magyarországot megpróbáló koronavírus-járványt arra akarják felhasználni, hogy az abból következő egészségügyi és gazdasági következmények révén visszakapaszkodjanak a hatalomba. Temérdek választáson nem sikerült ez nekik, hátha a katasztrófa segít. Ahogy a gyurcsányista perverz expolitikus írta: itt a lehetőség. Hasonlóképp érvelt a Szamuely Tibor és Robespierre „szerelemgyerekeként” viselkedő Jakab Péter Jobbik-vezér is.

Az alaphangot azonban az egykori SZDSZ-es, Soros-barát Haraszti Miklós adta meg a HVG-ben. Képes volt úgy rémisztgetni a koronavírus-törvény kapcsán, hogy le sem írta a kór elnevezését, nem utalt az emberpróbáló védekezésre. Csakis arról írt, hogy Orbán Viktor bezárta a parlamentet (sic!) – amelynek újabb, ezúttal négynapos ülése hétfőn kezdődött. Meg arról, hogy az immár nyíltan diktátorként viselkedő (ezek szerint eddig nem volt az?) miniszterelnök betiltotta a választásokat és a népszavazásokat, azaz a „hatalmi viszony bármilyen bolygatását”, mondván, hozzá akarja szoktatni az embereket az „erőtlenséghez”. S ehhez még – írja – katonákat is bevet. Ez bizony kőkemény fake news.

A lényeg Haraszti szerint mégis ez: az új korszakban az ellenzék megerősödhet, ha él a „lehetőséggel”. Tehát miközben tízévnyi, objektív mércével sikeres, az egész országnak egyre nagyobb boldogulást hozó kormányzás után Orbán Viktor kénytelen megszervezni az egészségügyi védekezést, majd leteszi az asztalra a rendszerváltozás óta legnagyobb gazdaságélénkítő csomagot, ellenlábasai ebben a „lehetőséget” látják. Egy olyan Európa közepén történik mindez, ahol a vezetők sorra kapnak rendkívüli felhatalmazást, a legtöbb országban rendeleti úton folyik a kormányzás, a hadsereg és a rendőrség pedig az életvédelem jegyében bevezetett korlátozások betartatása érdekében ellepte az utcákat. Hab a tortán: még a teszetosza Karácsony is egyszemélyi hatalmat kapott.
Talán nincs is olyan szó a magyar nyelvben, amely leírná azt a gyomorforgató aljasságot és gátlástalanságot, amit Gyurcsányék és a holdudvaruk előadnak. Közben a bukott miniszterelnök, jó SZDSZ-es szokás szerint azt próbálja beadni, hogy az unióban egyébként kolbászból van a kerítés, ömlik az ingyenpénz az embereknek, míg a magyar kormány fukarkodik. Csakhogy a valóság ezzel szemben az, hogy az olaszok és mások most készülnek az ükükükük-unokáikat is eladósítani, Románia már az IMF-nél kopogtat, Németország pedig „betart” az úgynevezett víruskötvénynek, mondván, nem akarja mások helyett állni a cechet. A magyar kormány ezzel szemben a GDP húsz százalékát mozgatja meg a gazdaság újraindításához, tartva az eddig is jellemző pénzügyi fegyelmet.

Tehát ezzel a külföldön is hangoskodó ellenzékkel nemhogy a párbeszédnek nincs értelme, de semmiféle együttműködésnek. Nem akarnak részt vállalni a küzdelemből és a felelősségből, viszont kihasználnák a nehéz helyzetbe került embereket saját politikai–hatalmi céljaikért. Nincs kompromisszum, nincs közös pont.