Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2019. november 18., hétfő

A főpók

Az új, globalista nemzetköziség, akár egy hatalmas pók, igyekszik behálózni, majd felfalni a világot.

Eddig azonban már csak önző érdekből sem jutnak el, hiszen ha eltüntetnek mindent, ami hasznosítható, ami érték, mi marad nekik? A világ elpusztítása egyben az új nemzetköziség halálát is jelentheti. Ezt pedig a legvadabb globalisták sem akarhatják, marad tehát a lassú, gondosan megtervezett, nekik minél tovább hasznot hozó fojtogatás, kivéreztetés, ember- és társadalomprés. A globalizmus egyértelműen a proletár internacionalizmusból fejlődött ki. Mára már nem lobogtatják vérpiros zászlóikat, és egyre kevesebbszer éneklik a szabadság, testvériség, egyenlőség himnuszát.

Az új nemzetköziség, a múltat végképp eltörölni gyakorlat főparancsnokát ismerjük. Ő Soros György. Magyar származású tőzsdespekuláns, aki életének közel száz éve alatt emberek százmillióit csapta be és fosztotta ki pénzügyi manővereivel, nemzetek bankrendszereit vitte csődbe. Ő úgy látja, a globalizmus kialakításának legfőbb akadályai a nemzetállamok. Azok a kisebb-nagyobb országok, ahol a hagyományos emberi együttélési formák megtartották az önállóságra épített közösségeket. A családokat, a falvakat, a városokat, amelyekben évezredek óta okosan építkezve fejlődött a társadalom.

Soros György a napokban, a CEU új, bécsi központjának megnyitóján kifejtette világátalakító terveit. Szerinte a nyílt társadalmaké a jövő. Ennek létrehoztára nem sajnálja a pénzt. Mi sem irigyeljük tőle az összeharácsolt milliárdjait, az ellen viszont határozottan tiltakozunk, hogy ez a Soros-pók megfojtson minket. Elpusztítsa Európát, hogy helyünkre azt a katyvasz berendezkedést rakja, amit a nyílt társadalom bevándorlósostul, emberkeverésestül, a legkülönbözőbb szivárványos perverziók körberajongásával, azaz a hagyományos egyes emberi és közösségi létformák, értékek elpusztításával akar megvalósítani.

Elég csak közvetlen környékünkön körülnézni, és látjuk az új nemzetköziség régi módszereit. Zűrzavart, átláthatatlan viszonyokat alakítanak ki. Így volt ez Ukrajnában is. Megtévesztett, lefizetett, börtönökből kihozott zsoldosokkal, forradalomnak álcázott puccsal, nem mellesleg egyre véresebb erőszakkal, halottak százaival megdöntötték a törvényes kormányt. Ez a nyílt társadalom. Erőszak, vérontás, idegenimport. Az Európai Unióban ennél valamivel finomabb módon – bár a globalista pók embercsempészeinek gyilkos ámokfutásai, az átvágott torkú papok, a kamionnal agyontaposott vagy kalasnyikovokkal lekaszált áldozatok százai nem éppen erre utalnak – igyekeztek egyre nyitottabbá tenni a társadalmakat. Szétrúgni a nemzetállamokat, beereszteni más földrészek, jó esetben szerencsétlen menekültjeit, rossz esetben kifüstölt terroristáit, velük a kíméletlenül hódító, kereszténypusztító iszlámot. A beáramló embermillióknak fogalmuk sincs arról, mi is az a nyílt társadalom, ők egyszerűen területet és jólétet akarnak maguknak. Ha ezt sikerül megszerezni, rekonstruálhatják egykori hazájuk közállapotait, Európa egy hatalmas iszlám állam lesz. Na, ott fizethet rá sompolygására Soros György, mert az iszlamizált Európa sok minden lehet, csak nyílt nem. Nem tűrik majd a nemi eltévelyedéseket, a nők és a férfiak egyenjogúságát, a monogám házasságot és semmit, ami a valamikori keresztény kultúrára utal.


A nyílt társadalom főpókja a lehető legfojtogatóbb hálót szövi most éppen Európának, benne nekünk. Ezért cseppet se csodálkozzunk azon, ha az ez ellen élesen tiltakozó Magyarországot és szövetségeseit egyre erősebb támadások érik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...