Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2019. szeptember 14., szombat

Példa értékű (bevezető egy sorozathoz)

Különböző körülmények megnehezítik, hogy e munkát a teljesség igényével alátámasszam és szakirodalmi utalásokkal ellássam. Nem mulaszthatom el azonban, hogy számot adjak azokról a főbb szellemi impulzusokról, amelyek e munka létrejöttében közrehatnak.

Jelentős indíttatást nyertem Huszár Tibor -Találkozások című munkájából, melyet olvasva, találkoztam a népi mozgalom jelentős tagjainak visszaemlékezéseivel.
Felkeltve érdeklődésemet, anyagot gyűjtve hozzáláttam a "Példa értékű" sorozathoz.
Képtalálat a következőre: „Huszar Tibor”
Huszar Tibor Szociológus

A magyar történelemben eddig három alkalommal támadt olyan széleskörű és jelentős társadalmi háttérrel rendelkező mozgalom, amely a fejlődéstől való elmaradottság megszüntetésére és a korral való lépéstartásra törekedett.
A 19.század első felében a magyar nemesség legjobbjai vállalkoztak arra, hogy a felvilágosodás és szabadelvűség eszméi alapján az országot a reformok útjára vezessék és önállóságát kivívják.

E század elejének haladó nemzedéke az iparosodás, a polgárosodás és városiasodás jelszavával a nyugat- európaival párhuzamos fejlődést kívánt elindítani.

Végül, a harmadik reformnemzedék a 20. század harmincas éveitől, a népiség eszméjének jegyében nem kevesebbet akart, mint az addig hátrányosan megkülömböztetett társadalmi rétegeket a politikai nemzetbe beemelni és ezáltal a magyar nemzet egyenlőségén és szabadságon alapuló egységét megteremteni.

-A népi mozgalom múltja azt mutatja,hogy mindig bölcsen alkalmazkodott a történelmi helyzethez melyben működését kifejtette és élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket örökölt adottságok és pillanatnyi körülmények kínáltak. Első szakaszában 1930 és 1944 között- az írók jelentős műveket alkottak, felvirágoztatták a szociográfiai irodalmat, megindították a falukutatást, kiépítették szervezeteiket és intézményeiket, eleven mozgalmat teremtettek és jelentős ellenzéki vállalkozásba fogtak. ebben az időben alakultak ki a népiség eszméjének fő összetevői. 1945 és 1956 között a népiek egy része-szerény szereppel és befojással- a fennálló hatalom sáncai között helyezkedett el. A koalícióban tevékenykedő írók és politikusok megkísérelték programjaikat a gyakorlatba átültetni és megismerkedtek a szövetségi keretben folyó demokratikus összjátékkal. A népiek később átélték eszméik kiszorítását a közgondolkodásból és teljes félreállításukat mind politikai mind a szellemi életben.Végül tanúi voltak egy rövid időre szóló fellendülésnek és újbóli letaglózásnak, immár súlyosabb hatásokkal és következményekkel. Az 1956-os forradalmat követő években a népi mozgalom (máig is tartó) harmadik szakaszában -tudomásul kellett venniük,hogy a népiség által ihletett önálló politikára nincs lehetőségük. A forradalom utáni magyarországi vezetőréteg azonban átvette a hatalmi eszközökkel legyőzött és önállóságától megfosztott népi mozgalom néhány gondolatát és törekvését.
A népi íróknak és politikusoknak a társadalmat nem sikerült megváltoztatniuk, de ők és híveik nem kis elégtétellel állapíthatják meg, hogy nélkülük a hatalom bírtokosai kevésbé ügyeltek volna a lakosság nemzeti és egyéni érdekeire, igényeire és törekvéseire.
-A népiség feladatát még nem végezte el és célját sem érte el. Ma is van tehát létjogosultsága.Persze, ha szervezett erőnek és világos körvonalakkal kirajzolódó mozgalomnak tekintjük,nem része a mai magyar politikai berendezkedésnek és intézményrendszernek.
Időszerűsége és ihlető ereje is aligha lenne,ha merőben csak a parasztságra és azon belül a szegényparasztságra korlátozódnék érdeklődése.
-A népi mozgalomban-és ezt eddigi története érzékelteti-a szegényparasztság sorsával való törődés csak feladatainak egyike volt.
Az egész nemzet érdekelte és foglalkoztatta.A társadalom és a kor majd minden kérdésére igyekezett választ adni.
Amíg ilyen kérdések és ügyek időszerűek,amíg nem születik a lakosság minden rétegét kielégítő nemzeti program, a népiség lehetséges alternatívaként a mai magyar életből sem iktatható ki. Bibó István hasonló megfontolásból látott esélyeket a népiség továbbélésére. szerinte a népiségben szó volt "a világ összes aktuális kérdéseinek egy bizonyos fajta felfogásáról, méghozzá egy olyanfajta felfogásról,amely a világot ma uraló ellentéteknek a termékenységén túlmutat és egy sor feleletet tartalmaz olyan kérdésekre, amelyeket ma a harmadik világban sem innen, sem onnan kielégítő válasz nem érkezik, akkor a népi mozgalom aktualitása és inspiráló hatása semmiképpen nem tekinthető lezártnak, még, ha nem is reá való hivatkozással jelentkezik ezeknek a gondolatoknak az érvényesülése."
Nem kell azonban e gondolatokban csupán harmadik világbeli eseményeket látnunk, magyar tapasztalatok is nyílt vagy rejtett hatását igazolják. Egyéni és közösségi cselekedeteket befolyásolhat.
Mai lappangó állapotából,különösen válságos pillanatokban ismét az emberi tudat előterébe hatolhat, mivel kórmegállapításai és gyógymódjai nem a társadalomra általában, hanem a magyar társadalomra vonatkoznak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...