Tudatlanság

A bölcsek szerint a tudatlanok legnagyobb gyengéje az, hogy nincsenek tudatában a tudatlanságuknak.

Szomorú? Megdöbbentő? Felháborító? Egy volt   tanárunk hatodik éve tart Hungarikumok és örökségmenedzsment címmel összkari, választható tantárgyat a Budapesti Corvinus Egyetemen. Eleddig megközelítőleg hétszáz hallgató végezte el az előírt penzumot. Akikről szó van, négyszázhúsz–négyszázötven ponttal jutottak be az egyetemre (nagyjából az átlag felett), mondhatjuk tehát, hogy az ország értelmiségének utánpótlását, a szépreményű fiatalság „krémjét” jelentik. A tantárgy fő célja éppen a magyar nemzeti identitás bemutatása, összetevőinek rendszerezése.

A tanegységhez tartozó szemináriumokon egyetemi tanárunk többször is felmérte a hallgatók tudását, ismereteit. Röpdolgozatok százaival igazolhatná ezeknek a tizenkilenc-húszéves fiataloknak a magyar nemzeti identitását – mind a magyar irodalom és történelem, az ország földrajza, mind a magyar kultúra, vagy a műalkotások, életművek, a magyar művészet, gasztronómia, találmányok, a sport terén –, amely a nulla felé közelít.

Csak néhány példa: a hallgatók száz százaléka Katona Józsefet jelöli meg a Bánk bán zeneszerzőjeként, összekeverik Petőfi és József Attila arcképét, fogalmuk sincs, hogy az ország melyik részén található Tokaj híres borvidéke, vagy merre van Pannonhalma, amelynek történelme a 10. században kezdődött. A Pál utcai fiúk írójaként Gárdonyi Gézát tippelik, Szinyei Merse híres, Majális című festményének címe szerintük Pán-európai piknik, nem tudják, ki volt a háromszoros ökölvívó olimpiai bajnok Papp László, de amint értesülnek arról, hogy sportolt valamikor, úszónak vagy kardvívónak vélik. Senki, egyetlen hallgató sem ismeri fel a Rákóczi induló dallamait, nem beszélve Liszt Magyar rapszódiájáról vagy a Csárdáskirálynő ismert melódiáiról.

Történelmi tudásuk magyar viszonylatban szintén a nullával egyenlő, mintha sohasem tanulták volna az általános és középiskolában azokat az ismereteket, amelyek a tananyag részét képezik.

Ez a hihetetlen tudatlanság olyan tünet, ami a szóban forgó egyetemi tanár számára – aki kezdetben magától értetődőnek gondolta egy magyar egyetemista hallgatóról, hogy nemcsak attól magyar, hogy magyar nyelven beszél, hanem van magyar kulturális identitása is – szomorú, megdöbbentő és felháborító!

A konklúzió: nincs magyar identitása az egyetemi hallgatóknak – legalábbis a Corvinuson és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol egyetemi tanárunk tanít. Arra azonban van kapacitásuk, hogy a nemzeti kormány ellen tüntessenek. Brávó! (Tudvalévő, hogy a tüntetések minden esetben a Corvinus elől indultak a Közép-európai Egyetem irányába. Illetve a Momentumnak a budapesti egyetemisták közötti népszerűsége is egy „nemzeti” identitás megnyilvánulása, amennyiben a budapesti összellenzéki jelöltekre voksolók között kimutatható lenne az arányuk.)

A bölcsek szerint a tudatlanok legnagyobb gyengéje az, hogy nincsenek tudatában a tudatlanságuknak. Vagy: a tudatlanság biztos receptje: légy elégedett a véleményeddel és a tudásoddal! Mark Twain aforizmáját a hallgatók a zászlójukra írhatnák – miközben tisztelet a kivételnek: „Az életben mindössze tudatlanságra és magabiztosságra van szükség, és a siker garantált.”