Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 30., vasárnap

Ismét gyilkolásra szólította fel híveit a magyarországi szélsőjobboldal


//
cikk

Szerző: ⋅ ⋅ 18 hozzászólás
Ismét akadt egy jobboldali közéleti személy, aki szerint korrekt magatartásnak számít a baloldali érzelmű magyarok lemészárlása. Murányi Levente, a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti képviselője a kommunisták legyilkolására szólította fel támogatóit. Mint ismeretes: éppen egy hónapja, hogy Barcsa-Turner Gábor–a Szent Korona Rádió szerkesztője–a Kanadai Magyar Hírlap munkatársait fenyegette meg akasztással. Az alábbiakban Szemenyei-Kiss Tamás nyílt levelét közöljük.
NYÍLT LEVÉL
Murányi Levente országgyűlési képviselőnek
Tisztelt Murányi Levente Úr!
Amint arról több orgánum is beszámolt, a pártja által hetekig szervezett tüntetésen Ön – mint állítólagos “56-os szabadságharcos”, volt politikai elítélt – a “nincs szebb dolog a világon, mint kommunistát lőni” kijelentést tette (néhány száz tüntetővel a háta mögött).
Jómagam Önnél háromszor-négyszer annyi időt töltöttem börtönben – politikai elítéltként – de társainkkal egyetemben, az Ő nevükben is nyugodtan leírhatom: egyikőnkben sem maradt annyi gyűlölet mint Önben és azokban a társaiban, akik át sem élték azt az időszakot.
Kijelentésével, az utcai randalírozásával Ön csak lejáratja azokat, akik 1956-ban, majd azt követően résztvevői voltak a szabadságharcnak és a nemzeti ellenállásnak. Ki hatalmazta fel Önt arra, hogy az egykori ellenállók nevében beszédet tartson?
Nyilvánvalóan nincs tisztában azzal, hogy a forradalom és szabadságharc heteiben jelentős számú kommunista harcolt az ország függetlenségéért a szovjet megszállás ellen. Nagy Imre, Maléter Pál és még sok-sok mártírunk, mind tagjai voltak az MDP-nek és lényegesen többet tettek a hazáért, mint Ön…
Murányi Levente (volt politikai elítélt) – ezt mi, az Ön kortársai, nagyon jól tudjuk – nem vett részt az 1956-os szabadságharcban.
Jóval később az ún. MUK-felhívás terjesztéséért, röplapozásért kapott két és fél év börtönbüntetést. Ön ma, napjainkban, ezt a valóban minimális büntetést használja fel arra, hogy mint “56-os szabadságharcos” uszító beszédeket tartson?
Biszku Béla egykori belügyminisztert ha bűn terheli, akkor ügyében ítéletet hoz az a bíróság, ahol feljelentették. Miért nem elég Önnek a független magyar bíróság döntése. (Megkérdezhetném azt is, hogy miért nem jelentette fel Ön jóval korábban – 1990 előtt vagy azt követően – Biszku Bélát?)
Felvilágosítsam arról is, hogy úgy a Fidesz MPSZ-ben, mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjai között szép számmal találhatók olyanok, akik tagjai voltak a kommunista pártnak.
Rájuk is lőni akar?
Önnek a gyilkolás örömet szerez?
Az országgyűlési képviselők esetében (csak az elmondott beszéde kapcsán kérdezem!) alkalmassági vizsgálaton esnek át a jelöltek vagy a megválasztott népképviselők? Mert ha nem, akkor, mint volt rabtárs javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert.
Üdvözlettel:
Szemenyei-Kiss Tamás, újságíró
Kanadai Magyar Hírlap
Ottawa, Kanada
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

A család és a női életpályák

  Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...