Immunválasz

Békeidőben a folyamatos ellenzéki aknamunkát figyelemmel kísérni legfeljebb dühítő, a jelenlegi helyzetben viszont szó szerint életveszélyes

Az állandó stressz ugyanis a szervezet immunrendszerének legyengítésével elősegítheti a kórokozó általi pusztítást.

Mára a világunk gyökeresen megváltozott. Sok minden, ami néhány hete még természetes volt – iskolába vagy munkába járás, ingázás a csúcsforgalomban, összejövetelek, rendezvények, sport –, megszűnt. Hátborzongatóak az üres utcák, és nem tudjuk, pontosan mi vár ránk, meddig tart ez az állapot, és hogyan kerülünk majd ki belőle. A jövőre vonatkozó terveink egy részét felülírta a járvány, ez néha fájdalmas. Mindenki küzd a félelemmel. Aggódunk szeretteink egészsége és egzisztenciális problémák miatt. Nyomasztó lehet a bezártság, és gondokat okozhat az összezártság is. A stressz tehát életünk része, jobban mint bármikor.

De mégis, működnek a dolgok. A pedagógusok tanítanak, egyre többen megbarátkoznak a távmunkával, az üzletekben már senki nem vív közelharcot a lisztért, a közösségi segítségnyújtás pedig szívmelengető méreteket ölt. Az egészségügyben dolgozók – ahogy minden más országban – tudásuk és erejük maximumát nyújtják.

És mit tesz a balliberális tábor? Azt, amit eddig: azon kívül, hogy tevőlegesen hátráltatja a kormányzati lépéseket, és a nemzetközi színtéren sem szünetelteti hazaáruló tevékenységét, álszenteskedő médiáján keresztül nap mint nap gőzerővel igyekszik tudatosítani, hogy minden intézkedés hibás, szakszerűtlen, vagy túl későn született. Persze, naivitás lett volna azt remélni, hogy azok, akik már számtalan alkalommal fordultak saját nemzetük ellen, egy ilyen, kritikus időszakban másként viselkednek majd. Miért érdekelné őket, hogy kárt okoznak, hiszen ez a lételemük, akkor is, ha ez a „kár” emberi életeket jelent.

Önelégült szócsöveikből áradnak az álhírek, a csúsztatások, viszont az eredményeket, sikereket elhallgatják vagy bagatellizálják. Mit sem törődnek azzal, hogy így még mélyebb kétségbeesésbe taszítják mindazokat, akik még hisznek nekik – vagyis leginkább saját szimpatizánsaikat, szavazóikat. Egy pillanatra sem engedik őket fellélegezni. A gyurcsányista nyugdíjasok meg vannak győződve róla, hogy azért nem tesztelik őket naponta háromszor, hogy minél többen a járvány áldozatává váljanak közülük, a többiek pedig Orbán „tejhatalmától” rettegnek, az eddig is heti rendszerességgel elsiratott magyar demokrácia végső kimúlásától. Az ellenzéknek súgó sorosista jogvédők mindeközben azt szorgalmazzák, hogy engedjék ki a börtönökből a nem erőszakos bűncselekményért fogvatartottakat, humanitárius szempontok miatt. Szerencsére a polgári kormány kevésbé fogékony az emberjogi szólamokra, mert bár a krízishelyzet a zárkában nyilván megterhelő mondjuk a csalók, drogdílerek és pedofilok számára, talán nem kifejezetten rájuk van szüksége most a társadalomnak.

A kormány tanácsadói nem a nyitott határok teóriái­nak és a gendertudományoknak a zászlóvivői, hanem olyan, kissé konzervatívabb diszciplínák képviselői, mint például a virológia, így fordulhat elő, hogy a kórokozó teljes genetikai kódjának hazai meghatározójaként a hírekbe kerülő professzor éppen a kormányzati akciócsoport vezetője. Más országokhoz képest az egyes intézkedések nálunk korábban történtek, és nem csupán a járvány elleni küzdelem, hanem a gazdaság számára is biztatók. Optimizmusra ad okot az is, hogy a felmérések szerint csökken az ellenzéki média olvasottsága. Az emberek pontos, hiteles és pozitív híreket keresnek. Ez jó hatással lehet a stressz-szintre, s azt is mutatja, hogy erősödik a társadalmi immunitás.