Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2019. június 13., csütörtök

Ellenzéki etika

A közös nevezőt és az alkalmas jelölteket megtalálni képtelen ellenzéknél továbbra is a káosz és a marakodás irányít.

Riporter: Mennyit ér Gyurcsány Ferenc szava? Gyurcsány: ... Hányas skálán? Riporter: Tízesen. Gyurcsány: Tízet! – így kezdődik a Magyar Narancs interjúja a Demokratikus Koalíció elnökével, a bukott kormányfővel, az ellenzékben ismét vezérré vált politikussal, aki egyik arcpirító állítása szerint a hazáját szolgálja. A választópolgár pedig feledjen mindent, őszödi beszédet, szemkilövetést, az ország eladósítását, elvett 13. havi nyugdíjat, bezárt iskolákat, tízenhatezer aktív kórházi ágy felszámolását, tizenötszöri gázáremelést. A sor végtelen. A veszteség úgyszintén. Az interjú végén még azt is megosztja, azért nem szabadulhatunk meg tőle, mert ez a hivatása.

A politikai hitvallás után Gyurcsányt a főpolgármester-jelölti előválasztási casting kapcsán is kérdezték, arról, hogy a DK miért rúgta fel a megállapodást Karácsony Gergellyel, miért cserélték le a párbeszédest Kálmán Olgára. Azt felelte, „balgának” tartja magát, amiért sokáig nem vette észre, hogy Karácsony nem a legalkalmasabb jelölt. Gyurcsány pártja amúgy olyan feltételeket szabott Karácsonynak, hogyha a főpolgármesteri posztért a támogatásukat kéri, mondjon le saját pártjában a társelnökségről, a vele szövetséges MSZP kampányát pedig semmilyen módon ne segítse az EP-választáson. Tehát Gyurcsány számára, ahogy korábban is, ezúttal szintén az MSZP legyőzése, egykori pártjának ellehetetlenítése, gyengítése volt a célja. No meg, az ellenzék karmesteri varázspálcájának megkaparintása. A választóknak tett ígéretek megszegése, az összefogás csupán máz, az igazi cél a szavazók elszipkázása egymás elől. Ha már a kormánypárti szavazók táborát nem sikerült kurtítani. Gyurcsány volt az utolsó, aki kihátrált Karácsony mögül, mint azt az immár magát legerősebb ellenzéki pártként meghatározó DK kommünikéjében tudatta, amikor tisztázták, Gyurcsány nem nyolc perccel Kálmán Olga sajtótájékoztatója előtt hívta fel Karácsonyt, hanem már hat nappal korábban közölték vele, fel is út, le is út.

Mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy egymást mikor verik át. „Semmi baj nincs veled, Gergő, csak annyira megkoptál az elmúlt időszakban. (...) Nincs már az a meggyőződésünk, hogy jó főpolgármester-jelölt lennél” – így idézi fel a DK elnöke az interjúban az ellenzék egyik polgármesterének kijelentését, érvként hozva, miért hátráltak ki Karácsony mögül. Akinek a miniszterelnök-jelöltté válása érdekében 2017 nyarán és kora őszén Botka Lászlót is kinyírták a szocialisták. Élő, egyenes adásban állította ezt az ATV-ben Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Szanyi Tibor pedig Ujhelyi István EP-jelölése kapcsán fogalmazott úgy, „aligha gondolkozhat értelmes jövőben az a párt, amelyik a legnagyobb bukása kampányfőnökét teszi európai arcává”. Jó ideje ez a trendi már a baloldalon, főként az MSZP-ben.

Úgy mellesleg, a „kinyírók” jobbára azok az erős budapesti szocialisták voltak, akik máig nosztalgiával gondolnak vissza azokra a szép időkre, amikor az élcsapatot még Gyurcsány vezette. Magyarországot pedig az államcsőd szélére. Igaz, a Gyurcsány bukása utáni 2009-es castinghoz képest a mai jelöltek közül Karácsony Gergely csupán Schiffer Andrást, Juhász Pétert, Botka Lászlót, az LMP-t, az Együttet és az MSZP-t árulta el. Mint Puzsér Róbert írta, nem ismer senkit, aki jártasabb lenne a méregkeverés, hátbadöfés és cserbenhagyás művészetében, mint Karácsony. A közös nevezőt és az alkalmas jelölteket megtalálni képtelen ellenzéknél továbbra is a káosz és a marakodás irányít.

Az etikai zsinórmérce állítgatását pedig Gyurcsány Ferencre bízták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...