Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 12., péntek

Proletkult

Bencsik AndrásBencsik Andras
„...Összeurópai hálózat keretében (...) korszerű módon fel kell szabadítani Magyarországot” – fenyegetőzik nagypénteki kiáltványában a német és osztrák balliberális értelmiség egy csoportja (lásd hátrébb). Nem fejtik ki, miképpen képzelik el a felszabadítást. Feldübörögnek a testvéri tankok Budapest utcáin? Kinek a tankjai? A Daniel Kohn-Bendit hadosztály Walter Ulbricht diviziója esetleg? És ki hívja be őket felszabadítani? Hopp, ez hülye kérdés volt, erre a feladatra az ideiglenesen Magyarországon állomásozó balliberális médiahad nyomására nem tizenhárom, hanem akár száztizenhárom önkéntes politikai munkás is akadna. Itt van mindjárt példának okáért a Bajnai Gordon szocialista brigád...

Vegyünk egy másik idézetet, hátha több szerencsénk lesz: „össze kell fognia mindenkinek, aki demokratikus és köztársasági Magyarországot akar...” Ejnye. Most akkor ki a hülye? Magyarországon tényszerűen demokrácia van, többpártrendszer, Alkotmánybíróság, időközi választás, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Szanyi kapitány stb. Az Alaptörvényben pedig fehéren-feketén az áll, hogy Magyarország államformája köztársaság. Hát akkor mit akarnak ezek a németek? Talán csak nem megint népköztársaságot?

Valami ilyesmiben törthetik a fejüket, mert azt mondják: „Az Orbán-kormány zavartalanul jobboldali rezsimmé alakítja át az államot. A politikailag intézményesedett Európa pedig mindezt tétlenül nézi.” Miért? Hogyan kéne néznie? Magyarországon 2010-ben volt egy választás, ahol költőien mondva, a nép furkósbottal kergette el a kommunisták utódait, de nem azért, mert büdös bolsevik volt mind egytől egyig (az volt), hanem mert úgy loptak, olyan arcátlan nyíltsággal, mint a szarkák, és ebből az embereknek nagyon elegük lett. Olyannyira elegük, hogy még most, a legutóbbi időközi választáson is négyből négyszer kideült, hogy ugyanilyen arányban utálja a nép a kommunisták minden válfaját. Naná, hogy jobbra tart Magyarország. Hát hová tartana, ha egyszer a korrupt baloldal elől menekül.

Ez a büdös banda mellesleg gyáva ahhoz, hogy piszkos gondolatait világosan megfogalmazza: valójában, mint régen, most is ölni, rabolni, pusztítani szeretnének. Ezt így írják körül: „egy bécsi stratégiai kongresszusról az ellennyilvánosság hatalmas lökőhullámát kell elindítani. Az ismert filmcím: „A fegyverek választása” felhívás a szellem Európájához, hogy együtt gondolja végig a vita eddigi eszközeit és találja meg az új, radikális formákat”.

Jó kis halandzsa... Fegyverek választása... Hatalmas lökőhullám... Ellennyilvánosság... Új radikális formák bevetése... Mindez a vita keretein belül... Érdekes értelmezése ez a vitának. Bemegy a részeg cowboy a vadnyugati ivóba, odatántorog a zongoristához és azt mondja neki: na, te félszemű zongorista, játszd el nekem azt, hogy Summer time... De uram, én nem vagyok félszemű, feleli a zongorista. A cowboy pisztolyt ránt, a zongorista fél szemét kilövi és azt mondja, nem nyitok vitát. Summer time... Nyilván ilyen vitát szeretne a német és osztrák balliberális értelmiség.
Ha német vagy osztrák volnék, most nagyon szégyellném magam. De mert hála a Mindenhatónak, magyarnak születtem, azt mondom, ezek az idióták több kárt okoztak az itteni balliberális értelmiségnek, mint három Békemenet. S ha már itt tartunk... Úgy fest, kezd eljönni az ideje egy újabb, negyedik nagy Békemenetnek, mert a Komintern támadását vissza kell vernünk megint.

Fénykép: Proletkult „...Összeurópai hálózat keretében (...) korszerű módon fel kell szabadítani Magyarországot” – fenyegetőzik nagypénteki kiáltványában a német és osztrák balliberális értelmiség egy csoportja (lásd hátrébb). Nem fejtik ki, miképpen képzelik el a felszabadítást. Feldübörögnek a testvéri tankok Budapest utcáin? Kinek a tankjai? A Daniel Kohn-Bendit hadosztály Walter Ulbricht diviziója esetleg? És ki hívja be őket felszabadítani? Hopp, ez hülye kérdés volt, erre a feladatra az ideiglenesen Magyarországon állomásozó balliberális médiahad nyomására nem tizenhárom, hanem akár száztizenhárom önkéntes politikai munkás is akadna. Itt van mindjárt példának okáért a Bajnai Gordon szocialista brigád... Vegyünk egy másik idézetet, hátha több szerencsénk lesz: „össze kell fognia mindenkinek, aki demokratikus és köztársasági Magyarországot akar...” Ejnye. Most akkor ki a hülye? Magyarországon tényszerűen demokrácia van, többpártrendszer, Alkotmánybíróság, időközi választás, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Szanyi kapitány stb. Az Alaptörvényben pedig fehéren-feketén az áll, hogy Magyarország államformája köztársaság. Hát akkor mit akarnak ezek a németek? Talán csak nem megint népköztársaságot? Valami ilyesmiben törthetik a fejüket, mert azt mondják: „Az Orbán-kormány zavartalanul jobboldali rezsimmé alakítja át az államot. A politikailag intézményesedett Európa pedig mindezt tétlenül nézi.” Miért? Hogyan kéne néznie? Magyarországon 2010-ben volt egy választás, ahol költőien mondva, a nép furkósbottal kergette el a kommunisták utódait, de nem azért, mert büdös bolsevik volt mind egytől egyig (az volt), hanem mert úgy loptak, olyan arcátlan nyíltsággal, mint a szarkák, és ebből az embereknek nagyon elegük lett. Olyannyira elegük, hogy még most, a legutóbbi időközi választáson is négyből négyszer kideült, hogy ugyanilyen arányban utálja a nép a kommunisták minden válfaját. Naná, hogy jobbra tart Magyarország. Hát hová tartana, ha egyszer a korrupt baloldal elől menekül. Ez a büdös banda mellesleg gyáva ahhoz, hogy piszkos gondolatait világosan megfogalmazza: valójában, mint régen, most is ölni, rabolni, pusztítani szeretnének. Ezt így írják körül: „egy bécsi stratégiai kongresszusról az ellennyilvánosság hatalmas lökőhullámát kell elindítani. Az ismert filmcím: „A fegyverek választása” felhívás a szellem Európájához, hogy együtt gondolja végig a vita eddigi eszközeit és találja meg az új, radikális formákat”. Jó kis halandzsa... Fegyverek választása... Hatalmas lökőhullám... Ellennyilvánosság... Új radikális formák bevetése... Mindez a vita keretein belül... Érdekes értelmezése ez a vitának. Bemegy a részeg cowboy a vadnyugati ivóba, odatántorog a zongoristához és azt mondja neki: na, te félszemű zongorista, játszd el nekem azt, hogy Summer time... De uram, én nem vagyok félszemű, feleli a zongorista. A cowboy pisztolyt ránt, a zongorista fél szemét kilövi és azt mondja, nem nyitok vitát. Summer time... Nyilván ilyen vitát szeretne a német és osztrák balliberális értelmiség. Ha német vagy osztrák volnék, most nagyon szégyellném magam. De mert hála a Mindenhatónak, magyarnak születtem, azt mondom, ezek az idióták több kárt okoztak az itteni balliberális értelmiségnek, mint három Békemenet. S ha már itt tartunk... Úgy fest, kezd eljönni az ideje egy újabb, negyedik nagy Békemenetnek, mert a Komintern támadását vissza kell vernünk megint.

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Nem bevándorlás, gyarmatosítás
    Szerző:Almássy Ferenc Éric Zemmour talán az egyetlen magyarbarát francia véleményformáló. A konzervatív Le Figaro hasábjain az őt érő tá...