Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 10., szerda

Ítélet a jogállamról

Ugró Miklós
 
Magyar Nemzet

2013. április 10., szerda 00:01
Jogállamban kitüntetik azokat a rendőröket, akik a lakosság törvénytelen, erőszakos, a rendet veszélyeztető köztéri demonstrációi ellen határozottan, arányos erőt bevetve, keményen, de jogszerűen lépnek fel. 2006 novemberében számos rendőr kapott kisebb-nagyobb kormányzati, önkormányzati elismerést a fővárosi tüntetések viszonylag gyors és „szakszerű” felszámolása miatt. A megdicsértek és jutalmazottak között volt Bene László országos és Gergényi Péter fővárosi főkapitány is, akik állítólag mintaszerűen vezényelték a rendőri állományt. Nevezett urak és számos beosztottjuk büszke volt az elismerésre, s láthatóan maguk is roppant elégedettek voltak saját teljesítményükkel.

Jogállamban megbüntetik azokat a rendőröket, akik ok nélkül, indokolatlanul alkalmaznak erőszakot a civil lakossággal szemben, akik visszaélnek a jogszabályok nyújtottat védettségükkel, akik jogalap nélkül, törvénytelen módon, törvénytelen eszközöket használva lépnek fel békés állampolgárok, de akár potenciális bűnelkövetők ellen. S megbüntetik azokat a vezetőket is, akik nem gondoskodnak beosztottjaik biztonságáról, jogellenes tettekre utasítják őket. A Központi Nyomozó Főügyészség debreceni regionális osztálya vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának Bene László volt országos, Gergényi Péter volt fővárosi főkapitányok és tizenkét társuk ellen, elöljárói gondoskodás, illetve elöljárói intézkedés elmulasztása, továbbá más bűncselekmények elkövetésének vádjával. Az ügyészség felfüggesztett börtönbüntetést kér Benére, Gergényire és Dobozi Józsefre, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat egykori vezetőjére.
Hirdetés
Ha két eltérő szemléletű, de mégiscsak demokratikusan választott kormány idején ugyanazt a rendőri cselekményt homlokegyenest ellentétesen ítélik meg, akkor az egyik kormány nem jogállami keretek között ténykedik, magyarán: vagy 2006-ban nem volt jogállam Magyarország, vagy most nem az.
A magunk mögött hagyott három évben az ellenzéki propaganda folyamatosan azt sulykolta, hogy a Fidesz, a kormány az új alkotmányt szétverte, megsemmisítette a jogállamot, az ügyészség, a bíróságok, de még az alkotmánybíróság is fideszes, KDNP-s befolyás alatt dönt és ítélkezik, tehát jogállamiságról 2010 óta szó sincs, a mostani, rendőri vezetők elleni per is koncepciós eljárás lesz, napi, politikai elvárásokhoz igazítva.
Feltéve, de nem megengedve, hogy az ellenzéknek igaza van, vizsgáljuk meg a rendőrök és a rendőri vezetők 2006. őszi, kifogástalanul jogállaminak mondott megnyilvánulásait.
A rendőrségnek feladata volt (lett volna) a tévészékház megvédése az illetéktelen behatolókkal szemben. Jogállamban az erőszakos cselekményeket elkövető ostromlókat is elítélik, de nemcsak őket, hanem azokat a rendőri vezetőket is, akik megtámadott beosztottjaikat magukra hagyják, nem küldenek számukra erősítést, felmentő erőket. Nehéz jogállami eljárásnak minősíteni, hogy a tévészékház ostroma után hiába álltak rendelkezésre videofelvételek, hazudozó rendőrök, nyilvánvalóan hamis tanúvallomásai nyomán ítéltek el teljesen ártatlan tüntetőket. Nehéz jogállami eljárásnak minősíteni, hogy a tüntetések idején a rendőrök találomra szedtek össze fiatalokat az utcán, kegyetlenül megalázták és megkínozták, majd légből kapott vádakkal futószalagon küldték bíróságra őket, ahol gyorsított eljárással ítélkeztek fölöttük. Nehéz jogállami eljárásnak nevezni, hogy azonosító nélküli, tehát nem számon kérhető rendőrök meg nem engedett eszközöket is használva vakítottak meg, más, maradandó sérülést okozva vertek véresre, gyötörtek eszméletlenre ártatlan embereket. Nehéz jogállami eljárásnak nevezni, hogy a nemzeti ünnepen megemlékező békés tömeget lovasrohammal tiporták le. Az ellenzék szerint akik ezeket a parancsokat kiadták, ezeket a hatósági megnyilvánulásokat ösztönözték, támogatták a jogállamot, építették, erősítették, tették élhetőbbé.
A jogállamiság sokat kibír.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...