Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 11., csütörtök

Előválasztás

Szerető Szabolcs

Magyar Nemzet

2013. április 11., csütörtök 00:01

Érezhető türelmetlenséggel fogadja a balliberális közvélemény a tényt, hogy egy évvel a választások előtt teljesen nyitott a kérdés, ki lesz Orbán Viktor kihívója, és milyen választási szövetség áll majd mögötte, miféle programot képvisel.

A türelmetlenséget csak fokozhatja, a tehetetlenség érzetét erősítheti, hogy tavaly ősz óta, amikor Bajnai Gordon újbóli színre lépésével a probléma az érdeklődés középpontjába került, a megoldáshoz nem jutottak közelebb a felek, ráadásul a lehetséges szövetségesek együttes szavazótábora sem bővült. Patthelyzet alakult ki. Mesterházy Attila joggal mondhatja, hogy ő vezeti a baloldal legütőképesebb szervezetét, amely kétségkívül rendelkezik a választási küzdelem megvívásához szükséges infrastruktúrával. Erre ugyan jó válasz, hogy az MSZP-nek önmagában nincs esélye a kormányoldal legyőzésére, ám Bajnai és választási szervezete sem volt képes olyan erőt felmutatni, amely arra késztetné Mesterházyt, hogy hátrébb lépjen. Ha egymás mellé tesszük az elmúlt hónapok politikai akcióit, felméréseit és időközi választási eredményeit, képtelenség győztest hirdetnünk abban a rejtett előválasztási folyamatban, amelyről az ATV-ben Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 egyik vezetője is beszélt. Aki azt is mondta, hogy van még idő, a nyár végéig kell rendezniük az ellenzéki együttműködés lehetséges szereplőinek a nyitott kérdéseket.
Hirdetés
Csakhogy ennek az előválasztási küzdelemnek – ahogy arra Török Gábor is felhívta a figyelmet a Heti Válaszban – mifelénk nincsenek világos, mindenki által elfogadott szabályai, hagyományai, így azt sem tudni, ki – és pontosan mi alapján – fog eredményt hirdetni. Az MSZP-t és az egykori SZDSZ-t összefogásra ösztökélő chartás értelmiség nagyon szeretné már újra együtt látni az 1994-es választások utáni koalíció szellemi és jogutódjait, ezért szólította őket közösen színpadra március 15-én. A nagy ünnepi hófúvás haladékot adott a színvallásra. (A pár nap késéssel megtartott, erőtlen kormányellenes „civil” rendezvény egyetlen emlékezetes gondolata Tamás Gáspár Miklóstól származott: meg kellene fontolni a választások bojkottját. Ami logikusan következik a balliberális politikusok, véleményvezérek évek óta sulykolt állításából, miszerint vége a magyar demokráciának, jogállamnak.)
Ha belegondolunk, ez az egész előválasztási vircsaft is Gyurcsány Ferenc (és persze Bajnai Gordon) miatt van. 1994 és 2010 között mindig az volt a baloldal miniszterelnök-jelöltje, akiben a szocialisták erős emberei, érdekcsoportjai megállapodtak. A rossz kormányzás azonban amellett, hogy identitásválságba taszította a baloldalt, aláásta az MSZP hosszú ideig megkérdőjelezhetetlen váltópárti státusát. Így ma már máshogy, más szereplőkkel, másmilyen alkut kell kötni a Fidesz legyőzése reményében. Az optimális egyezség útjában pedig még számos akadály tornyosul. Itt van mindjárt Gyurcsány, aki mindenképpen helyet kér magának ebben a szövetségben, a Heti Válasz híre szerint akár zsarolni is képes volt pártját. Akárhogy is van, ez is azt példázza, hogy ő már nem Magyarország, csupán a baloldal problémája.
A fentiek ellenére nincs kétségem, hogy a választásokra létrejön a széles körű balliberális összefogás. Akkor is, ha annak vezetőjéről, tartalmáról (program), szervezeti kereteiről és az ahhoz vezető útról ma még csak sejtéseink lehetnek. Arról viszont, hogy mitől lenne hiteles, kormányképes alternatíva az MSZP–SZDSZ-koalíció újrakevert változata 2014-ben, sejtelmem sincs.
Szerető Szabolcs







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...