Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 17., vasárnap

Vidám szombat elvtársakkal


Magyar Nemzet

2013. március 11., hétfő 00:01
Tiszta Amerika, mondhatjuk a „megújult” MSZP szombati kampányrendezvényét látva. A Budapest Arénában a közönség három az egyben show-t láthatott: a műsor hasonlított a gyémántfokozatú MLM-ügynökök esztrádműsorára, karizmatikus vidám vasárnapra és tengerentúli választási gyűlésre egyaránt.

A párhuzamos világképet erősítette, hogy Mesterházy Attila pártelnök a Mátrix zenéjére vonult be olyan felvezetéssel, mintha egy profi ökölvívógálán járnák. Már vártam az ordító műsorközlőt, amint felkonferálja: a vörös sarokban Fidesz-verő Antifasiszta Attilaaa!
Bár a szocialisták nagy öregjeit a kórusba száműzték, és csupa kevéssé elhasznált arcot engedtek mikrofonhoz, a modern máz sem tudta elvonni a figyelmet az áporodott elvtársi levegőről. Egyrészt a közönség összetételén látszott, hogy mennyire volt eredményes a szavazótábor fiatalítása, másrészt az internacionalizmus jegyében a Balkánról sikerült hozni díszvendégeket: Szergej Sztanisej korábbi bolgár kormányfő mellett Victor Ponta román miniszterelnököt. Ha ez a tendencia folytatódik, a kampányfinisre még talán maga Kim Dzsong Un is eljön zsákolni egy látványosat.
A kedves elvtársaimmal beköszönő román vendég személyénél álljunk meg egy pillanatra. A magyarul elmondott három szó (Jó napot kívánok!) szép gesztus, de kár, hogy eddig otthon nem sikerült ezzel megtisztelnie másfél milliónyi magyar ajkú állampolgárát. Helyette az általa vezetett kormány hozott sok magyarellenes intézkedést – igaz, vendéglátója, a lánglelkű Mesterházy szerint amit ő tesz Bukarestben, az nem nacionalizmus, hanem hazafiság.
Ez volt az a pont, amikor kinyílt a bicska a zsebemben. Ez hát az MSZP által Kolozsváron nagy garral beharangozott nemzetpolitikai fordulat – a hazai jobboldalt szemrebbenés nélkül lenácizó szocialistáknak a nyilvánvaló magyargyűlölet –, ha a szomszédból jön és a kisebbségben élő nemzettársaink ellen irányul – mindössze dicséretes hazafiság. Ha valaki viszont itthon emel szót a saját nemzete mellett, az maga a tömény fasizmus. Persze nincs új a nap alatt: ezzel a logikai bukfenccel tudták behívni ’56-ban lelkiismeret-furdalás nélkül a szovjet tankokat, és ezzel lehet ma is világgá szaladni tízpercenként, ha a Fidesz valami nekik nem tetsző dolgot tervez.
A másolóbajnok román miniszterelnök (plágiumát nem kisebb sajtóorgánum, mint a világhírű Nature tudományos magazin hozta nyilvánosságra) egyébként szót emelt a diszkrimináció ellen és arról beszélt: meggyőződése, hogy mind a Romániában élő magyar kisebbség, mind a Magyarországon élő román kisebbség jogait a lehető legnagyobb tiszteletben kell tartani. Kész csoda, hogy az aréna tetőszerkezete nem szakadt le ekkora lódítástól, a sokezres szocialista tábor sem hahotázott kedélyesen, csak erdélyi barátaim javasolták a közösségi portálon, hogy március 9-ét nyilvánítsák a sírva röhögés világnapjának.
Amikor ezeket a sorokat írom, a székelyföldi falvakból folyamatosan kapom a hírt, hogy mindenhol masszív rendőri jelenlét van, Marosvásárhely határában pedig féltucatnyi rendőrautó villog és figyeli a városba igyekvőket. Nyilván a tisztelet és a diszkriminációmentesség jegyében állítják meg a magyarokat, akik a Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényre igyekeznének. Remélem, mindenkinél van tartalék izzókészlet.
Lukács Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...