Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 17., vasárnap

Amiről Orbán „papolt”


Magyar Nemzet

2013. március 12., kedd 00:01
Azt, hogy mennyire veszik komolyan a képviselők választóik érdekeit, Jávor Benedek volt LMP-s, most párbeszédes politikus a parlamenti padsor védett melegében megejtett facebookos bejegyzése illusztrálja: „Ezek (!) vajon el is hiszik ezt (a) végtelen ostobaságot, amit mondanak? Miközben gimnazisták, civil szervezetek, ellenzéki pártok, nemzetközi szervezetek, a volt köztársasági elnök az Alaptörvény módosítása ellen emeli fel a szavát, Rogán meg Orbán arról papol, hogy a rezsicsökkentés ellen fellépők előtt nem hajolnak meg. Irulás-pirulás, elsüllyedés, röhögés nélkül beszélnek perceken keresztül.”

Kérdés, hogy miért kellene irulni-pirulni és röhögni azon, hogy a magyar bíróság a kormánnyal szemben az árat emelni szándékozó energiacégeknek adott első fokon igazat, és ez ellen a miniszterelnök felemelte a szavát, botrányosnak nevezve a bíróság döntését. Ami tényleg felháborító, egyben alkalmas is arra, hogy elmélyítse a magyar polgárokban az igazságszolgáltatás iránti egyre növekvő bizalmatlanságukat. Egyben csattanós válasz azoknak, akik állandóan arról „papolnak”, hogy oda a bírói függetlenség, mert a bíróságokat maga alá gyűrte a Fidesz-kormány. Elég csak az utóbbi idők néhány érthetetlen bírósági döntésére gondolni, amit rendszerint azzal utasítanak vissza a kritizáltak, hogy az úgynevezett népi igazságérzetnek semmi köze a jogszolgáltatáshoz.
Márpedig a népi igazságérzet egyetért azzal, hogy az energiaszolgáltatók alaposan megcsapolták a magyar választópolgárok zsebeit az utóbbi években, és ha hiszi Jávor Benedek, ha nem, a rezsi, beleértve az áram- és a gázfogyasztás árait, jókora összeggel terhelte meg a háztartások kasszáját. Másfélszer magasabb az itthoni rezsiköltség, mint az Európai Unió átlaga, miközben a fizetések az uniós átlag egyharmadát súrolják alulról. Mitől ostobaság, sőt végtelen ostobaság, hogy egy kormány igyekszik megkönnyíteni a választói életét? Inkább tűnik ostobának az, aki nem ezzel a szándékkal ül be a parlamentbe, mert ha mégis, adja vissza a mandátumát. A miniszterelnök napirend előtti beszédében arról szólt, hogy Magyarország nem hagyja magát, és csak a tisztességes profitot hajlandó megengedni az energiaszolgáltatóknak, a gátlástalan nyerészkedést nem. Nyilván zavarba ejtő volt Orbán Viktor kifakadása, hiszen az MSZP már készült is az alaptörvény módosításának elutasítására, minden képviselőjét, az egy Tóbiás József kivételével, attraktív felkiáltójellel helyettesítette. Lukács Zoltán MSZP-s képviselő fekete zászlókat lógatott ki az Országház ablakán, gyászolva azt az alaptörvényt, amelynek előkészítésében pártja nem vett részt. Vadai Ágnes, a DK Gurmai Zitája annyira felindult a hallottakon, hogy Kövér László házelnök egy pohár vízzel segített lecsillapítani.
Fotó: Kocsis Zoltán / Magyar Nemzet
Tóbiás József pártigazgató képviselte egymagában az MSZP-t, és természetesen mellébeszélt, amikor reagálni kellett volna a kormányfő indulatos felszólalására, mire Orbán megjegyezte, hogy Magyarországon van egy baloldali párt, amelyik a bérből és fizetésből élők helyett a nemzetközi tőke oldalára áll. Kétségtelen, hogy az Orbán-kormány több frontot nyit a kelleténél, az alaptörvény módosításában is vannak olyan pontok, például a kampányhirdetések megkötései, amelyek fölösleges izmozásnak tűnnek, de például M. Spindelegger osztrák külügyminiszter megjegyzése, hogy a magyar jogalkotás „európai jogi és szomszédsági” problémákat vet fel, szinte értelmezhetetlen. A hirtelen felzúdulás, amely a magyar kormány külföldi jóakaróitól azokig a gimnazistákig terjed, akik „dzsungelharcos demokrataként” mennek elállni a Parlament bejáratát, és az, amit TGM a nép győzelmének lát, egyáltalán nem az alaptörvény módosításának szól. Hanem valami egészen másnak.
Seszták Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...