Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 15., péntek

Szaniszló-ügy: Nyílt levél a Balog Zoltán miniszternek

2013. március 15. 09:02
Hunhír.info
rusztikus_konyv.jpgÖn beárnyékolta egy másik magyar ember tisztességét. Olyan idegen érdekeknek hajolt meg, akiket Szaniszló Ferenc nem sértett, maximum ők mondják róla, hogy így szólt. Vagy ebben az országban Önök szerint úgy természetes, ha ezek a megnevezhetetlen körök bárkire boszorkányt kiáltanak, akkor azt a magyart azonnal máglyára kell hurcolni?

Tisztelt miniszter úr!

Nagyon itt volt az ideje Szaniszló Ferenc kitüntetésének, ennek a kitűnő, kimagasló tehetségű és felkészültségű újságírónak.

Azonban Ön beárnyékolta egy másik magyar ember tisztességét. Olyan idegen érdekeknek hajolt meg, akiket Szaniszló Ferenc nem sértett, maximum ők mondják róla, hogy így szólt. Vagy ebben az országban Önök szerint úgy természetes, ha ezek a megnevezhetetlen körök bárkire boszorkányt kiáltanak, akkor azt a magyart azonnal máglyára kell hurcolni? A kutyájával nem bánik így egy magyar! Egyik kezével adott, a másikkal ütött.

A Világpanoráma népes nézőtábora nevében alapból csakis elutasítani lehet indokolhatatlan mentegetőzését a kitüntetés miatt. Igen, Szaniszló Ferenc régen kiérdemelte a szakma, és az állam megbecsülését.

Szaniszló Ferenc olyan dolgokról beszél műsorában, amit a fősodratú, megnevezhetetlen tőkeidentitású egyéb akármik legkevesebb elhallgatnak. Majd a legkisebb kritikát hallva, mindükre vonatkoztatják a hallottakat. Pedig a tetteiket igenis bárkinek van joga kritizálni a világon. Ha ez nekik nem tetszik, változzanak meg, és biztosan nagyságrenddel kevesebb félreértésre adnak okot, vagy általuk hamisan generált konfliktusra.

Nem! Ebből elég volt! Elég volt abból, hogy bárki idegen, bomlasztó eszméket terjesztő marginalitásnak védhetetlen alázattal hajlongjon egy állami vezető, ha éppen ez a mindenki füttyent! Vegye magának a fáradtságot, és egyszer legalább nézze meg az ő műsorait! Állítható, hogy Chrudinák Alajoshoz méltó munkát folytat a Világpanoráma szerkesztősége.

Nos, tisztelt Miniszter Úr!

Arra kérem Önt a többi megfelelési kényszeres politikussal együtt, fontolják meg az ősi mondást:"Három dolgot nem lehet sokáig eltakarni: a Napot, a Holdat, és az Igazságot!"

Tudja kedves Miniszter Úr, ezeknek a művi felháborodóknak, akik ebben az országban máig nem leltek otthonra, sok tisztességes befogadott nép fiaival szemben az a bajuk, hogy semmi sem sértőbb számukra, mint maga a kimondott tiszta igazság. És Ön ezeknek sajnálkozik? Kicsit sem pirul ilyenkor miniszter Úr? Mert az Ön helyében ennek a pirulásnak most erősen itt volna a helye!

Sok millió államalkotó többségi keresztény és keresztyén magyar ember egyik legkedveltebb műsoráról, és annak kitűnő vezetőjéről nyilatkozott kendőzetlenül megdöbbentő módon. Gyakorlatilag megalázott egy igaz embert!

Nos, tisztelt Uram, vegyék tudomásul, a visongókkal együtt, ebben az országban igenis tömegek ülnek a képernyő elé a Világpanoráma műsorának idején. Tudja miért? Mert kevesek között igazat beszél!!! És ehhez kevés a fősodrat agymosó technikája.

Továbbra sem kívánunk szellemi zombivá válni! Sem most, sem máskor. Sem az Ön, vagy bárki más kedvéért. Az emberek megérzik és megértik, hogy ki beszél igazat, tisztát. És mindezekkel semmi törvénytelen szó nem esett ebben az ügyben, csak Önnek kínálkozik így Húsvét előtt gyónni valója.

Budapest, 2013. március 14.

Lengyel Károly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...