Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 15., péntek

Pungor András, a 168 Óra újságírója Szabad Sajtó-díjas


Pungor Andràs, a 168 Óra belpolitikai újságírója, Mészáros Antónia, Spiró György, Föld S. Péter és a Szabadság – Erdélyi Közéleti Napilap szerkesztősége kapta idén a Szabad Sajtó-díjat.
Pungor András, a 168 Óra újságírója is a Szabad Sajtó-díj idei kitüntetettje. Az évente, március 15-dikén kiosztott elismerést a Szabad Sajtó Alapítvány ítéli oda. Az MSZP által létrehozott alapítvány idén huszadszor adja àt az elismerést, s bár a katasztrófahelyzetre tekintettel a hivatalos ünnepséget elhalasztották, a díjazottak névsorát nyilvánosságra hozták.

Kollégánkkal együtt részesült az elismerésben Mészáros Antónia, az ATV szerkesztő-műsorvezetője, Spiró György Kossuth-díjas író, költő, Föld S. Péter újságíró, író, humorista és a kolozsvári Szabadság – Erdélyi Közéleti Napilap szerkesztősége.

Pungor András politikai újságíró, 2008 óta a 168 Óra munkatársa. A szombathelyi tanárképző főiskolán tanult, majd a Vas Népe, a Magyar Televízió, az Infostart.hu, a Népszava újságírója volt.

Szépirodalmi igényű, gyakran szociografikus riportjai, tárcái mellett ír gyerekverseket és színdarabot is. Vakvarjúcska című darabját a Színházi Dramaturgok Céhe beválogatta a XII. Pécsi Országos Színházi Találkozó programjai közé. Versei, novellái már korábban is jelentek meg, az Eszterházy Péter, Döbrentei Kornél nevével fémjelzett Hitel című irodalmi folyóiratban, a kilencvenes évek elején, lányának születése idején gyermekverseket is kezdett, amelyek a Dörmögőben voltak olvashatók. Hogyismondják című gyermekvers kötete 2009-ben jelent meg. Megzenésített verseit a Debreceni Nemzetközi Kórusversenyen is bemutatták, s bekerültek az állandó versenyporgramba. Nemrég a 168 Órában megjelent A száguldó orvos című írásáért vehette át a Média az orvosokért elismerést.

A zsűri méltatása szerint a szerző lenyűgözően, szentimentalizmus nélkül mutatja be az önmagát folyamatosan deheroizálni akaró Nemes János gyermekkardiológus mindennapjait, aki gyógyított Dél-Amerika, Kenya nyomornegyedeiben, tudósított Kalkuttából és interjút készített Teréz anyával.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Nem bevándorlás, gyarmatosítás
    Szerző:Almássy Ferenc Éric Zemmour talán az egyetlen magyarbarát francia véleményformáló. A konzervatív Le Figaro hasábjain az őt érő tá...