Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 30., szombat

Ezt tojta a nyuszi



Az  alábbi írást azért teszem közzé, mert felháborodtam. Nem ismerem a képviselő urat, mégis azt gondolom_  miért ne kedveskedhetne  politikai indíték nélkül a választókerületében levő gyerekeknek? Vagy akár a szülőknek a gyermekeiken keresztül?
Undorító, hogy mindent  "politikai"  indíttatásként fognak fel. Ha ad valaki, azért, ha nem tud adni azért.
Mi a baj??????  Bántott, vagy megrövidített valakit?   Az nem számít, hogy azok a kis gyerekek örültek akkor?   Volt akinek nem hiányzott az a csoki tojás, a többségnek viszont lehet, hogy az volt az egyetlen ajándék?  Tessék elgondolkodni.!!!!!!
A kolléga inkáb a helyesírásra figyelne jobban!!!!!!!!
A határt ott lehet meghúzni kedves kollégám ahol a szerző a nevét adja az írásához!!!!!
Szabó Piroska

Idézem a cikket.
 Ózdon  a  Bolyky  Tamás  általános  iskolában  a  gyermekek  minden  nap  megkapják  az  iskolatejet,  kakaót  vagy  a  Túró  Rudit.  Ezen  felül  kapnak  egy  almát.  Március  27-én,  vagyis  most  szerdán  az  alma  helyett  a  képen  látható  tojások  voltak,  amit  megkapott  minden  gyerek. Tehát az almásvödrökben minden osztály megkapta a tojásokat. Nem kézbe osztogatták ugyan, de mindenki elvette a vödörből, bár volt, ahol a tanár osztotta ki, mint minden más csemegét.

 

A tojások feliratán szereplő Riz Gábor nem más, mint a körzet parlamenti képviselője. Minden információnk szerint, de Riz személyes közlése alapján is újból ő lesz a következő választásokon a Fidesz jelöltje. Nem nehéz kitalálni, hogy ez az előzmények nélküli hirtelen csokitojás-osztogatás, pláne így névvel már maga a kampány. Több mint egy évvel a 2014. évi választások előtt.

Nyilván nem a gyermekek az igazi célpont, hiszen ők nem szavaznak, és általános iskolásokról lévén szó, nem is lépik át egyhamar a szavazásra jogosultság korhatárát. A célpont, a megcélzott réteg a szülők. Már persze ha egyáltalán ezt így racionálisan végiggondolták, hiszen tapasztalhattuk már, hogy a kampányolás lelkesedésében milyen elképesztő töketlenkedésekre képesek a sok esetben szerény képességű, botcsinálta pártaktivisták is, a buta, de erőszakos „szakértői”, „menedzseri” slepp tagjai is.

Hirtelenjében megpróbáltam utánaszálazgatni, hogy a választási törvény pontosan hol és milyen formában tiltja az iskolákban, tanintézetekben folytatott kampánytevékenységet. Egyelőre nem találtam sem a választási eljárást szabályozó 1997. évi C. törvényben, sem a 2012-ben ugyanezen témában elfogadott törvényben. Nem vagyok jogász. Talán valamelyik végrehajtási utasítás vagy rendelet rögzíti és részletezi azt a köztudatban evidenciaként élő alapszabályt, hogy iskolákban nem szabad kampányolni, különösen nem a tanulókat célozva.

Arról sem tudok, hogy ha valaki vagy valamelyik párt megteszi, akkor mi van. Azt sem tudom konkrétan és felelősséggel megállapítani, hogy a kampányidőszakon kívüli ilyen esetről ki mondhatja ki azt a nyilvánvaló tényt, hogy ez bizony kampányolás. Precedens sem jut eszembe, sem magáról a cselekményre, sem az esetleges következményeire.
Azt viszont megmondhatom az eset alapján, hogy lám csak, kezdődik a cirkusz, és semmi sem lesz szent.

Nomost önmagában nem nagy baj az, hogy a gyerekek kapnak valamit. Van ugyan bizonyos cukrosbácsi-zamata ennek így, de hát hadd kapjanak a gyerekek csokitojást. Kétségtelen, hogy nem okoz bennük lelki törést sem. Az is eléggé világos, hogy a kedves szülők pusztán csak egy ilyen nyuszitojás hatására nem fognak majd hanyatt-homlok rohanni, hogy Riz Gáborra és a Fideszre szavazzanak. A kétharmadot nem a nyuszi tojja... Vagy igen? Ki tudja.

Mégsem frankó ez így.

Gyermekeket politikába és pártpolitikai iszapbirkózásba belekeverni gusztustalanság.

Felvetődik az is, hogy éppen Riz Gábor pártja, a Fidesz nagyon felháborodott és cifrákat reagált a német gyermektévében minap bemutatott, Magyarországot német gyerekek előtt áztató rajzfilm kapcsán, és a Fidesz elítéli az ilyesmit. Erre most ugyanúgy gyermekekkel manipulálgatnak.

Apropó: vajon a Fidesz országos vezetőségének van-e tudomása Riz Gábor ezen mostani csokitojásos műveletéről? Ha igen, mit szólnak hozzá? He?

Az is aggasztó továbbá, hogy ha már 2013 márciusában ilyen esetek történnek, és ennyire látványosan semmibe vesznek jogi szabályozást és hétköznapi emberi normát, akkor a hátralévő bő egy évben milyen fokozatokig eszkalálódhat a kampány-bolhacirkusz...

Egyébként pedig innen is puszilom az érintett iskola igazgatóját, aki engedélyezte, hogy a felügyelete alatt álló intézményben ilyen politikai cukrosbácsiskodás megtörténhessen.

1 megjegyzés:

  1. Tisztelt Szerkesztő Asszony!
    Egyetértek Önnel!!!! Nagyon igaz amit leírt!

    Egy rendszeres olvasója.

    VálaszTörlés

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...