Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 31., vasárnap

Huszonöt éves a Fidesz


Nehéz egyetlen időszakot kiemelni a mögöttünk álló két és fél évtizedből, mégis ügy gondoljuk, hogy a Fidesz megalakulásának történelmi pillanata és a rendszerváltozás folyamatában való közreműködése mellett az 1994 és 2002 közötti időszak a párt eddigi történetének talán legfontosabb harmada.
 
Az emberek évről évre a világrajövetel időpontját, a születés napját ünneplik. Amikor az általuk létrehozott szervezetek saját rnúltjukra tekintenek vissza, a megalakulás évfordulója mint a születés pillanata számukra is alkalom az ünneplésre, az emlékezésre és a jövőbe tekintésre. S bár Európa szerencsésebb felében a világháború keserves tapasztalatai után alakult kereszténydemokrata ihletésű pártok az előttünk álló évtized során már háromnegyed évszázados fennállásukat ünnepelhetik, itt, Közép-Európában, ahol a XX. század jelentős része a jobb- vagy baloldali diktatúrák martaléka lett, egy politikai szervezetnél a negyed évszázados múlt, a huszonötödik életév betöltése is joggal ad okot az ünneplésre.

A népuralom iránti igény megtestesülése

A huszonötödik születésnap az emberi életben is fordulópont. Talán az első olyan évforduló, amikor véglegesen ugyan még semmi nem dőlt el, mégis már sejthető, ki mire rendeltetett. Amikor már nemcsak jelene és jövője van valakinek, hanem - bármily csekély, de - múltja is. Ráadásul, míg az emberi lét első éveit korlátozott cselekvőképesség határozza meg, amelyen aztán az értelem nyiladozása javít, addig egy független szervezet a tudatosság, a célok meghatározása szempontjából már létrejötte pillanatában nagykorú.

A Fidesz alakulásának jelentőségét éppen a kora határozza meg. A huszonöt éves párt idősebb a rendszerváltozásnál. A Fidesz nem következménye, hanem előfutára volt a XX. század utolsó nagy történelmi sorsfordulójának, a rendszerváltozásnak. Aktív részese volt azoknak az eseményeknek, amelyeket alapjaiban befolyásolni még nem tudott. Ezt a pártot nem a demokrácia születése tette meggyőződéses demokratává. Megalakulása a kommunizmus alatt a valódi népuralom magyarországi létrejötte iránti igény megtestesülése volt, független szervezetként jelent meg az állami erőszakkal kikényszerített függőség idején. Politikai öntudatra épített a diktatúra által erőltetett politikai tudattalanság időszakában. Nemet mondott a kommunizmus ajánlatára, amely a korlátozott szabadságért és létbiztonságért cserébe a közügyek kisajátítását és a hatalom kritikájáról való teljes lemondást várta el. Követelte a teljes szabadságot, hogy a szabadon választott, elszámoltatható és leváltható hatalom európai életformát, polgári jólétet teremtsen. Lincoln mondása lebegett a szeme előtt: "a nép kormánya, a nép által, a nép érdekében".

Balog Zoltán és Gulyás Gergely teljes írását a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.
(Magyar Nemzet, 2013. március 30.)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...