Néha kell egy vers, egy gondolat. Egy halvány fény, mely utat
mutat, mely felvidít, vagy éppen elgondolkodtat a rohanó hétköznapok és a
mindennapok hülyeségei közepette. Néha kell egy vers, melynek egy-egy
sora a fejünkben marad, amit aztán utána akár napokig hurcol magával az
ember. Néha kell egy vers, hogy rádöbbenjünk arra, hogy ugyan múlik az
idő, de az igazi nagy kérdések nem igazán változnak, hogy vannak
örökérvényű gondolatok, amelyek ugyanúgy igazak voltak tíz, húsz, ötven,
száz évvel ezelőtt, mint ahogy igazak mai is. És néha kell egy vers,
ami néhány sorban mindent elmond a világról.
Ma Alföldi Géza verse: És mégis élünk
Ma Alföldi Géza verse: És mégis élünk
Bevádoltak már nagyhangú hazugok,
ordították, hogy ontsák ki a vérünk,
fejünk felett száz halál-harang zúgott:
... és mégis élünk ... és mégis élünk!
Elítéltek már pénzen megvett bírák,
fojtott örömmel vihogtak, hogy végünk,
a fejfánk szövegét százszor megírták:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Keresztre szegeztek, kéjes ütéssel,
gúnyolni odaállottak elébünk, -
vad kínjainkkal a pokol nem ér fel! -
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Meg is haltunk és sírba is temettek, -
titkon hány barát könnye hullott értünk,
a sírunk elé követ hengergettek:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
Állig fegyverben őrizték a hantunk,
ellopták asszonyunk, házunk, cselédünk,
vad sziklák mögé szorították hangunk:
... és mégis élünk... és mégis élünk!
És mégis élünk, mert ez a rendelés!
Az Isten rendeli, hogy mégis éljünk!
Hogy megölni minden gyilkos kéz kevés:
... hisz mégis élünk, - hisz mégis élünk!
És hiába üvöltik, hogy megöltek.
Húsvétkor a Halál fejére lépünk,
hogy megmutassuk az örvendezőknek:
... és mégis élünk! És mégis: élünk!
Alföldi Géza
A Kárpátokon majd találkozunk
1949
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése