Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 15., péntek

Elszántság


Magyar Nemzet

2013. március 13., szerda 00:01
A balliberális ellenzék nemzetközivé váló tiltakozása ellenére a tízszázalékos rezsicsökkentés teljes egészében megjelent az év eleji energiaszámlákban, így februárban az infláció sok-sok év után 2,7 százalékra esett vissza, és egész évre sem várható ennél magasabb szint. 
 
Elértük az évek óta hajszolt inflációs célt, újabb kritériumot teljesíthetünk az euró bevezetéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a lakosság tíz százalékkal fizetett kevesebbet az energiáért. Magyarországon, ahol a megélhetési költségek aránytalanul nagy részét az energia teszi ki, jóval felülmúlva az európai átlagot. Ezek a tények.
A parlament hétfői ülésén a szocialistának mondott párt – sajátos időzítéssel és logikával – önkényuralomnak bélyegezte, hogy kisebb számlát fizet a lakosság az áramért, a gázért és a távfűtésért, és hogy a kormány nem hagyja, hogy a szolgáltatók közvetve vagy közvetlenül áthárítsák a fogyasztókra a csökkentés és a különadók terheit. Az MSZP és a Gyurcsány-párt állítólag csak a demokráciát, a piacgazdaságot és a jogrendet óvta, amikor a multik eddigi hasznát védelmezendő lepedőmolinók mögül diktatúráról ordítozott a rezsicsökkentésre válaszolva. Nem meglepő, hogy éppen a szocialista frakció, valamint Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes és az éles eszű Molnár Csaba vették szárnyaik alá a multinacionális vállalatokat, amelyek regnálásuk alatt szintén regnáltak: 2002 és 2010 között a gáz árát a háromszorosára, az áramét pedig a duplájára tornázták fel.
Mondjuk, a multik pechje, hogy ilyen pártfogók képviselik őket a tisztelt Házban, de ha korábban jó szolgálatot teljesítettek, és nekik köszönhetően prosperálhattak, akkor most a szégyenük is legyen közös. A rezsiköltségek kérdését ugyanis – hasonlóan a gyógyszerek árához – nem lehet kizárólag piaci alapon értelmezni. Az energia olyan alapvető szolgáltatás, amelynek árképzésekor nem lehet visszaélni a lakosság ráutaltságával és kiszolgáltatottságával. Etikai és morális szempontból, de ennek a baloldalinak mondott pártnak ezt hiába is magyaráznánk. Az, hogy a szocialisták ezt az egyszerű összefüggést a mai napig nem értették meg, legyen az ő gondjuk, addig pedig nyugodtan küzdjenek tovább akár a 16. áremelésért is – a demokrácia jegyében. Valóban nehéz lehet nekik megemészteni azt az elszántságot, amellyel a lakosság mindennapi életének megkönnyítéséért kell vívni a kirívóan előnyös feltételekkel privatizált szektor egyes nemzetközi szereplői ellen. A bíróságon elégtételt kereső szolgáltatók miatt a parlament holnap rendkívüli ülésnapot tart, hogy rendeletalkotási joggal erősítse meg az energiahivatalt, és megvédhesse a rezsicsökkentést. Hogy rákényszerítse az energiacégeket: a többletköltségeiket még akkor se háríthassák át a lakosságra, ha ezért a korábbiakhoz képest jóval kevesebb, mondhatni tisztességes profittal zárják az évet.
Az alacsony infláció másik előnye, hogy továbbra is nyitott a lehetőség a jegybank előtt az alapkamat csökkentésére, ami lefaraghat a banki hitelek kamataiból. A magyar gazdaság élénkítésének szempontjából mindez kulcsfontosságú: a vállalatok csak kitermelhető, reális kamaton képesek kölcsönt felvenni beruházásaikhoz és az uniós támogatású pályázatok önrészére, s ha erre nincs lehetőségük, inkább elállnak a fejlesztésektől.
Az érem másik oldala, hogy az infláció azért is fékeződött, mert a devizacsapdába került lakosság a korábban felvett hiteleit törleszti, és még évekig kénytelen visszafogni a fogyasztását. Ezért lassabb nálunk a gazdasági kilábalás. Amíg ezek a hitelek le nem járnak, addig nem is lehet gyors és látványos előrejutást ígérni, mert nem reális.
Szabó Anna
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...