A balliberális ellenzék nemzetközivé váló tiltakozása
ellenére a tízszázalékos rezsicsökkentés teljes egészében megjelent az
év eleji energiaszámlákban, így februárban az infláció sok-sok év után
2,7 százalékra esett vissza, és egész évre sem várható ennél magasabb
szint.
Elértük az évek óta hajszolt inflációs célt, újabb kritériumot
teljesíthetünk az euró bevezetéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a
lakosság tíz százalékkal fizetett kevesebbet az energiáért.
Magyarországon, ahol a megélhetési költségek aránytalanul nagy részét az
energia teszi ki, jóval felülmúlva az európai átlagot. Ezek a tények.
A parlament hétfői ülésén a szocialistának mondott párt – sajátos időzítéssel és logikával – önkényuralomnak bélyegezte, hogy kisebb számlát fizet a lakosság az áramért, a gázért és a távfűtésért, és hogy a kormány nem hagyja, hogy a szolgáltatók közvetve vagy közvetlenül áthárítsák a fogyasztókra a csökkentés és a különadók terheit. Az MSZP és a Gyurcsány-párt állítólag csak a demokráciát, a piacgazdaságot és a jogrendet óvta, amikor a multik eddigi hasznát védelmezendő lepedőmolinók mögül diktatúráról ordítozott a rezsicsökkentésre válaszolva. Nem meglepő, hogy éppen a szocialista frakció, valamint Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes és az éles eszű Molnár Csaba vették szárnyaik alá a multinacionális vállalatokat, amelyek regnálásuk alatt szintén regnáltak: 2002 és 2010 között a gáz árát a háromszorosára, az áramét pedig a duplájára tornázták fel.
Mondjuk, a multik pechje, hogy ilyen pártfogók képviselik őket a tisztelt Házban, de ha korábban jó szolgálatot teljesítettek, és nekik köszönhetően prosperálhattak, akkor most a szégyenük is legyen közös. A rezsiköltségek kérdését ugyanis – hasonlóan a gyógyszerek árához – nem lehet kizárólag piaci alapon értelmezni. Az energia olyan alapvető szolgáltatás, amelynek árképzésekor nem lehet visszaélni a lakosság ráutaltságával és kiszolgáltatottságával. Etikai és morális szempontból, de ennek a baloldalinak mondott pártnak ezt hiába is magyaráznánk. Az, hogy a szocialisták ezt az egyszerű összefüggést a mai napig nem értették meg, legyen az ő gondjuk, addig pedig nyugodtan küzdjenek tovább akár a 16. áremelésért is – a demokrácia jegyében. Valóban nehéz lehet nekik megemészteni azt az elszántságot, amellyel a lakosság mindennapi életének megkönnyítéséért kell vívni a kirívóan előnyös feltételekkel privatizált szektor egyes nemzetközi szereplői ellen. A bíróságon elégtételt kereső szolgáltatók miatt a parlament holnap rendkívüli ülésnapot tart, hogy rendeletalkotási joggal erősítse meg az energiahivatalt, és megvédhesse a rezsicsökkentést. Hogy rákényszerítse az energiacégeket: a többletköltségeiket még akkor se háríthassák át a lakosságra, ha ezért a korábbiakhoz képest jóval kevesebb, mondhatni tisztességes profittal zárják az évet.
Az alacsony infláció másik előnye, hogy továbbra is nyitott a lehetőség a jegybank előtt az alapkamat csökkentésére, ami lefaraghat a banki hitelek kamataiból. A magyar gazdaság élénkítésének szempontjából mindez kulcsfontosságú: a vállalatok csak kitermelhető, reális kamaton képesek kölcsönt felvenni beruházásaikhoz és az uniós támogatású pályázatok önrészére, s ha erre nincs lehetőségük, inkább elállnak a fejlesztésektől.
Az érem másik oldala, hogy az infláció azért is fékeződött, mert a devizacsapdába került lakosság a korábban felvett hiteleit törleszti, és még évekig kénytelen visszafogni a fogyasztását. Ezért lassabb nálunk a gazdasági kilábalás. Amíg ezek a hitelek le nem járnak, addig nem is lehet gyors és látványos előrejutást ígérni, mert nem reális.
Szabó Anna
A parlament hétfői ülésén a szocialistának mondott párt – sajátos időzítéssel és logikával – önkényuralomnak bélyegezte, hogy kisebb számlát fizet a lakosság az áramért, a gázért és a távfűtésért, és hogy a kormány nem hagyja, hogy a szolgáltatók közvetve vagy közvetlenül áthárítsák a fogyasztókra a csökkentés és a különadók terheit. Az MSZP és a Gyurcsány-párt állítólag csak a demokráciát, a piacgazdaságot és a jogrendet óvta, amikor a multik eddigi hasznát védelmezendő lepedőmolinók mögül diktatúráról ordítozott a rezsicsökkentésre válaszolva. Nem meglepő, hogy éppen a szocialista frakció, valamint Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes és az éles eszű Molnár Csaba vették szárnyaik alá a multinacionális vállalatokat, amelyek regnálásuk alatt szintén regnáltak: 2002 és 2010 között a gáz árát a háromszorosára, az áramét pedig a duplájára tornázták fel.
Mondjuk, a multik pechje, hogy ilyen pártfogók képviselik őket a tisztelt Házban, de ha korábban jó szolgálatot teljesítettek, és nekik köszönhetően prosperálhattak, akkor most a szégyenük is legyen közös. A rezsiköltségek kérdését ugyanis – hasonlóan a gyógyszerek árához – nem lehet kizárólag piaci alapon értelmezni. Az energia olyan alapvető szolgáltatás, amelynek árképzésekor nem lehet visszaélni a lakosság ráutaltságával és kiszolgáltatottságával. Etikai és morális szempontból, de ennek a baloldalinak mondott pártnak ezt hiába is magyaráznánk. Az, hogy a szocialisták ezt az egyszerű összefüggést a mai napig nem értették meg, legyen az ő gondjuk, addig pedig nyugodtan küzdjenek tovább akár a 16. áremelésért is – a demokrácia jegyében. Valóban nehéz lehet nekik megemészteni azt az elszántságot, amellyel a lakosság mindennapi életének megkönnyítéséért kell vívni a kirívóan előnyös feltételekkel privatizált szektor egyes nemzetközi szereplői ellen. A bíróságon elégtételt kereső szolgáltatók miatt a parlament holnap rendkívüli ülésnapot tart, hogy rendeletalkotási joggal erősítse meg az energiahivatalt, és megvédhesse a rezsicsökkentést. Hogy rákényszerítse az energiacégeket: a többletköltségeiket még akkor se háríthassák át a lakosságra, ha ezért a korábbiakhoz képest jóval kevesebb, mondhatni tisztességes profittal zárják az évet.
Az alacsony infláció másik előnye, hogy továbbra is nyitott a lehetőség a jegybank előtt az alapkamat csökkentésére, ami lefaraghat a banki hitelek kamataiból. A magyar gazdaság élénkítésének szempontjából mindez kulcsfontosságú: a vállalatok csak kitermelhető, reális kamaton képesek kölcsönt felvenni beruházásaikhoz és az uniós támogatású pályázatok önrészére, s ha erre nincs lehetőségük, inkább elállnak a fejlesztésektől.
Az érem másik oldala, hogy az infláció azért is fékeződött, mert a devizacsapdába került lakosság a korábban felvett hiteleit törleszti, és még évekig kénytelen visszafogni a fogyasztását. Ezért lassabb nálunk a gazdasági kilábalás. Amíg ezek a hitelek le nem járnak, addig nem is lehet gyors és látványos előrejutást ígérni, mert nem reális.
Szabó Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése